|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
rumci
2003-06-02 13:30:21
|
70
|
Az elavultság egy tudományban nem csak az lehet, hogy egy rájönnek, hogy ahol azt hitték: A, ott valójában nem-A.
A vajas kenyér – zsíros kenyér esete természetesen elég híres. Valójában mindössze annyi történt, hogy az 1954-es szabályzat szójegyzékben sajtóhiba okán a zsíroskenyeret egybeírták. Ez persze feltűnt a jószeműeknek. A következő lenyomatra javították, de addigra már elterjedt a híre a dolognak. Veres Péter még ideológiát is gyártott: a zsíros kenyér fogalom a parasztnak, a vajas kenyér meg amolyan úri huncutság. Az egész sztori csak azt bizonyítja, hogy egy mezei sajtóhiba milyen lavinát tud elindítani. |
|
Előzmény:
 |
Tecs
2003-06-02 12:41:59
|
69
|
„a helyesírási szabályok más tudományok szabályaihoz, tételeihez képest gyorsan változnak.”
Ez viszont nem igaz. A helyesírási szabályok alig változnak, 1832 óta szinte csak bővülésről lehet beszélni, nagyon apró és periferiális a változások túlnyomó többsége. A tudományok tételei ehhez képest nagyon gyorsan változnak: a tudományok többségében a húsz évvel ezelőtti tudás őskövületi szinten tűnik elavultnak, helyesírási szabályzat ezzel szemben kb. 30 évenként jelenik meg. Minimális változtatásokkal.
Én másképp látom. A tudományok többségéhez természetesen nem értek, de nehezen tudom elképzelni, hogy az újabb felfedezések húsz év alatt elavulttá tennék a régebbieket. A hangsúlyok eltolódhatnak, de ha egy felfedezés valós és bizonyítottan igaz, akkor a következőknek arra rá kell épülniük. A helyesírásban viszont kifejezetten furcsa és következetlennek tűnő változásoknak lehettünk tanúi. Ifjúkoromban (1984 előtt!) egyszer próbaképpen előkerestem a helyesírási szabálykönyv egymást követő kiadásait, hogy megnézzem, hogyan kell írni a vajas kenyeret és a zsíros kenyeret. Vicces volt, mert szinte minden lehetséges kombináció fellelhető volt bennük.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|