|
|
|
|
 |
evat
 2003-06-01 21:47:23
|
40
|
Mindenképpen nagyon nehéz,ha nem kötődik az ember érzelmileg( pl. a férjem az anyámhoz),akkor azért,ha kötődik,akkor azért.
Nem lehet túltenni magát az embernek rajta,ez addig szörnyű,amíg tart.
Nektek szerencsétek van,hogy a lányuk ugyanabban a városban lakik,így szegényre több feladat hárul.
|
|
A hozzászólás:
 |
|
SZUSZA
2003-05-31 19:24:10
|
39
|
Egy kicsit a férjedet is meg tudom érteni. Nekem is csak az anyósom, és ha együtt kell lenni vele, nekem is az agyamra megy. Nehéz elfogadni ezt a kegyetlen betegséget. Én még nem jutottam túl rajta. Ez nem is olyan egyszerű, hidd el! Gondolom más lenne a helyzet ha a saját anyámról lenne szó.
A lakásban lévő idegentől én is ódzkodom, bár ha nagyon akarnám találnék erdélyi ismerősöket és akkor már nem is lenne annyira idegen. A barátnőm aki ezt javasolta évekig gondozó volt egy magatehetetlen beteg mellett Olaszországban. Az olaszoknak mi magyarok voltunk olcsó munkaerő.
Az intézet akkor kell ha a mama a papát nem tudja ellátni, (most még úgy-ahogy megy a dolog) szerencsére a papa nem magatehetetlen, nem kell emelgetni csak vigyázni hogy el ne essen, meg kisérgetni mindenhová. És a lányuk sokszor ott van és segít. De a helyzet romlik.
A ruhapakolós dolog nekem is ismerős. Talán még nem olyan mértékben mint nálatok, de a káosz itt is megvan. |
|
Előzmény:
|
|
evat
2003-05-29 21:56:49
|
38
|
Igen,ezt már nekem is javasolták.
Háááát??!! Nekem nagyon furcsa lenne,hogy ott van egy idegen állandóan.Anyám hatalmas szobájában éppen elférne,de olyan rizikós ez,nem?
Mert ha ismerős lenne,vagy aki ajánlja lenne ismerős.Hm,nehéz,de ha az ember lánya nem tudja megoldani az elhelyezést egy jó intézetben?!
Még ha én belemennék is a férjem tuti nem akarná. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
