Keresés

Részletes keresés

Spinderella Creative Commons License 2003-06-02 08:55:28 454
Szia Heartbreaker!

Ez az aranylövésre befizetés nálam továbbra is a képtelenség netovábbja, annyira durva, hogy igazából meg se tudom fogalmazni. Ez pont olyan, mintha belemártanám a nagykést, a különbség csak annyi, hogy nem én tartanám a kezemben a "fegyvert", de a végeredmény ugyanaz. Képtelenség, hogy ez megtörténjen. Szó nem lehet róla!

Annak mindjárt utánanézek, hogy hol és miért írtam le azt, hogy nem jelentem fel, mert "nem szokás", most komolyan nem ugrik be. Ez így tényleg hülyeség.
Azt talán mondanom se kell, hogy a hétvége minden percében ott volt a fejemben ez a feljelentősdi. Ami a jó, hogy Anyuval is beszéltem róla többször, és legnagyobb meglepetésemre egy szóval se állt ellent. Igaz, hogy nyíltan nem is helyeselte (max. bólogatott, ha jól emlékszem), de ez nála egy nagy szó, hogy nem ugrott kukkra már a "fenyegetőzésemre" is, hogy megyek a rendőrségre. Persze ő sincs jobb állapotban idegileg, mint én.
Egyre inkább tisztában vagyok azzal is, hogy sok, nagyon sok múlik azon, hogy mit teszek vagy mit nem. Újabb felelősség, amitől ordítani tudnék, és félek, hogy nem leszek elég bátor végigcsinálni, ha tényleg eljön a pillanat. Esküszöm azt szeretném, hogy valaki fogja a kezemet, mint mikor gyerekkoromban fogorvoshoz mentem, tejfoghúzásra. Ja, és még valami, ami most eszembe jutott: ha névvel/címmel feljelentem (rendőrségen szerintem csak úgy lehet), és beviszik, korántsincs garancia arra, hogy bent is tartják évekig. Ugyanis eddig a saját ügyeiből kifolyólag már kétszer volt előzetesben, egyszer fél évig, most legutóbb egy hónapig, és mind a kétszer azt hittük, hogy nem engedik ki, hogy aztán Damoklész kardjaként lógjon a feje fölött a börtönbüntetés. Ha feljelentem, beviszik előzetes letartóztatásba. Namost ha feljelentettem, akkor tárgyalás is lesz, ahol nekem meg kell jelennem, mint a vád tanúja, Anyunak úgyszintén. A tárgyalás persze jó sokára, valszeg évek múlva lesz (a bíróságok túlzsúfoltak, és ő nem a viszkis rabló), és _semmi_ garancia nincs arra, hogy nem engedik el esetleg már másnap, vagy a következő héten, vagy a következő hónapban, amíg nincs ítélet. És akkor mi lesz?
Hát tudjátok, én ebbe a lehetőségbe eddig bele sem gondoltam.

Amit a kereszt cipelésről írsz, sajnos nem igaz. Ha sikerül is börtönbe juttatnom (vagy ha saját magától jut el oda), a problémák nem oldódnak meg, csak elodázódnak. Igaz, azt már megfogadtam, hogy ha tényleg börtöbe (nem előzetesbe!) kerül, első dolgom az lesz, hogy valahogy elköltözünk onnan, és úgy oldjuk meg, hogy abba a lakásba, ahová költözünk, az öcsémet nem jelentjük be. (Utánakérdeztem: ebben az esetben már akkor is elvitethetem a rendőrséggel, ha odajön és nem hajlandó elmenni a lakásból.) De a témához visszatérve: ha meghal, ha börtönbe jut, a kereszt attól még marad, a problémák nem oldódnak meg, maximum mások jönnek helyettük, amik mind hozzá kapcsolódnak.

A hétvégén egyébként volt jópár balhézásunk, illetve többnyire ő balhézott, én meg hallgattam, mert nincs energiám válaszolgatni neki. Pénteken még mondtam neki vmi olyasmit, hogy menjen már el innen (a lakásból), mire közölte, hogy én "egy kis szar" vagyok ahhoz, hogy őt innen kirakjam, ő marad, és én nem úgysem tudok mit csinálni. Szombaton vettem egy új telefont, mire azt akarta, hogy adjam el neki a régit. Nemet mondtam, arra való hivatkozással, hogy ami pénzt ő adna érte (ha egyáltalán odaadná), az nem tisztességes pénz, úgyhogy inkább viszem a használt-telefon boltba, mire persze teljesen kikelt magából. De kitartottam, pedig még vasárnap is egész nap ezen ment a balhé (legalábbis részéről). Anyámat azzal kínozza, hogy napi ötször kezd neki panaszkodni (persze jó hangosan, hogy feltétlenül meghalljam), hogy én milyen egy rohadt szemét vagyok ővele (nem akarom eladni neki a telefont, nem írom meg a kérvényt, börtönbe akarom juttatni) pedig ő annyira szeret minket, hogy csak értünk él, ha mi nem lennénk neki, már régesrég megölte volna magát, mert neki már csak mi számítunk. És mivel ő értünk él, neki nagyon rosszul esik, ahogy bánunk vele, és hogy "nem látjuk itthon szívesen".
Reggel ötkor keltett a kuty, de mind a ketten (Anyu és én is) idegbajjal keltünk. Anyu azért, mert a drágalátos fia nem talált főzött kávét a konyhában, mire hangosan és ütemesen tapsolni (!) kezdett, míg Anyu a konyhába ki nem ért, nem tudván mire vélni a dolgot, Anyu ettől borult ki. Én attól, hogy elkezdett velem ordítani, hogy miért nem vagyok már lent a kutyával, hagyom, hogy a kutya bepisiljen a lakásba. (Ezt úgy ébredés után 2 perccel.) Ezek után amikor Anyuval kávézni akartunk, bejött a szobába és vigyorogva leült azzal a mondattal, hogy "bejövök én is, úgyis olyan szívesen láttok". Én erre elküldtem a bús p***ba és kimentem, mire kiment ő is, és döngve becsapta a szobája ajtaját. Hát, így indult a hétfő reggel.:(

Spin

A hozzászólás:
Heartbreaker Creative Commons License 2003-05-31 15:46:58 451
Kedves Spin!

Bolsevik módon egyet kell értenem az előttem szólókkal, olyannyira tükrözik a véleményem, mintha mindegyiket sok pici Heartbreaker írta volna. Így legfeljebb kiegészíteni tudom a véleményeket.
Az aranylövésre való befizetés az én fejemben is komolyan megfordult. Azt írtad Murray felvetésére: "Te befizetnéd az öcsédet egy aranylövésre?!" Tudod, mit? Be!!! Ezek után? Nekem is van öcsém, de velem a tizedét nem játszotta volna el. Csak azért, mert az öcsém, alanyi joga van tönkrekúrni az életemet? Vagy a tiéd a te életedet? Ha önként választotta a lassú öngyilkosságot, hát forduljon fel. De téged, mamádat ne tehesse már tönkre! Van egy nagyon idióta mondás, miszerint "Az ember a barátait megválogathatja, de a rokonait nem.". Na, ennél masszívabb baromságot ritkán hallani! Oké, én egy hírhedten öntörvényű ember vagyok, de én simán megjátszottam, hogy leépítettem az apai nagyszüleimet meg a nagynénémet. Ha úgy tetszik, delete-eltem őket az életemből, mert nem érdemlik meg, hogy foglalkozzam velük. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Nem néhány közös nyamvadék DNS alapján kell eldönteni, hogy ki az érték, ki nem. A halálom az a szánalmas, kispolgári gondolkodásmód, hogyha valamire, ami totálisan ésszerűtlen idiotizmus, az a fő, vagy egyetlen érv, hogy "mert úgy szokták". Ennyi erővel a tüzet sem fedezte volna fel az ember, mert amikor Unga-Bunga rájött, hogy a tűz nem csak éget, hanem sok mindenre jó, akkor a "bölcsek" letétették volna Unga-Bungával a tüzet, mert azt használni "nem szokás". És akkor faszául tépkedhetnénk a fogainkkal a nyers húst, meg fagyhatnánk halálra valami töksötét barlang mélyén. Hogy nem nyomod fel a zsaruknak, mert "nem szokás" rokonokat feljelentgetni? Spin, ne fárassz...

Zolinak tökéletesen igaza van. Ha kint marad, előbb-utóbb úgyis meghal, de addig te és a mamád garantáltan tönkrementek. Ha beviszik, talán belehal, talán esélye nyílik, hogy megússza. De te biztosan levegőhöz jutsz. Vedd már észre, itt rég nem az öcséd a téma, hanem te és a mamád! Azt írod, "Mi lesz ha a börtönben összeveri valami baromállat?". Már bocsáss meg, de ki a f@szt érdekel? Szerinted neki felmerül a heroingőzös agyában, hogy "Jaj, mi lesz ha valami díler, akinek lógok x ezer forinttal, kutyasétáltatás közben elkapja a nővérkémet vagy a mamácskámat és fa testápolóval /baseballütő/ félholtra veri?"? Vagy: "Jaj, mi lesz, ha valamelyik drogos cimbim megkéseli a mamit az uccsó ezreséért, mert kell neki a della a cuccra?"? Vagy: "Jaj, mi lesz, ha a zsandárok szétszedik valamelyik éjjel a lakást?"? Soroljam? Szarik bele! Vagy megvárod, amíg nem csak kötözködni fog, hanem belédvágja a nagykést? Vagy mamádat lerugdossa a lépcsőn? A lelkiismeretedre hivatkozol. Értsd meg, nem tartozol neki már semmivel! Ő talán csinál bármily lelkiismereti problémát azokból a szemét húzásaiból, amikkel sikeresen gallyra tesz titeket? Ne légy már ennyire naiv, Spin! Én pontosan tudom, hogy te egy végtelenül jólelkű valaki vagy, ez egyértelműen kiderült az évek során. Túl jó vagy, tudod? Az ilyen embereknek viszont rendszeresen a fejére sz@rnak, kihasználják őket. Meg kéne tanulnod képviselned az érdekeidet. Néha muszáj, létkérdés /ebben az esetben szó szerint/ kicsit önzőnek lenni. Basszus, nálatok tényleg a lét a tét.

Na jó, tényleg csak ismétlem önmagam, meg a többi hozzászólót, de nem gondolod, hogy lehet benne valami, ha mindenki így gondolja? Persze, így kívűlről könnyű nagyonkurvaokosnak lenni, de pont ezért mi tudunk higgadtan, tényszerűen mérlegelni. Ha már magadért nem, legalább édesanyádért tedd meg. Tudod, ez olyan, mint a gyógyszer: amikor beveszed, keserű, de gyógyulást hoz.

Ja, és még valami: valahol azt írtad, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, a tiéd az öcséd. Lóf@szt! Kereszt az, amit vinni kell a halálodig, mert le nem teheted. Stivie Wondernek a vakság, Steven Hawkingnak a sclerosis multiplex, nekem a rövid, de kellően Ó lábak. Amin nem lehet változtatni. De te változtathatsz a helyzeten, leteheted a keresztet. Kurvára rajtad múlik, nem máson. Itt jópáran kínáltunk neked megoldásokat, ezüsttálcán. De helyetted nem léphetjük meg, ahogy te sem állhatsz le a cuccról az öcséd helyett. Én csak Morpheus vagyok, aki megmutatja neked az ajtót. De neked kell belépned rajta.

Ahogy Déri papa fejezte be az egyik utolsó interjúját:"Hú, de bölcsek voltunk!"

Heartbreaker: a Pszeudo Szívtipró, aki látatlanul is többre becsül, mint sok rokont

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!