Keresés

Részletes keresés

Spinderella Creative Commons License 2003-05-30 07:46:41 434
Sziasztok!

Meglepődtem, hogy milyen sok válasz érkezett tegnap este óta, köszi mindenkinek!

Heartbreaker,
ez a "lépni kell, de radikálisan", ez nekem is a fejemben jár állandóan. Ha visszaolvasnám a topikot, találnék olyan bejegyzést saját magamtól, miszerint a legjobb lenne őt feljelenteni, nade ilyet egy rendes tesóka nem tesz, mert. Mégis, az egyetlen, tényleg radikális lehetőség mégis ez, gyűlölném megtenni, de nagyon közel állok hozzá. A röhely az egészben az, hogy ha én jelentem fel (nyilván azzal a céllal, hogy vigyék el biztonságos helyre), egy szót sem kell hazudnom, de nem ám, csak az igazságot mondanám el. Néha elborzadok, hogy hová jutottunk el. És mégis, még mindig van valami, ami visszatart, hogy a rendőrségre induljak, bár őszintén mondom, hogy fogalmam sincs, mi az.

Az ötlet, hogy markos legények+fenyegetések segítségével rakjuk ki, elvileg működőképes, gyakorlatilag nem. Azt is leírtam már ide 1x, hogy amikor "erőnek erejével" akartuk kirakni a lakásból (vagyis összecsomagoltuk a cuccait mire hazajött, annak okán, hogy nekem támadt), akkor kiállt az ablakba (ötödik emelet) és üvöltött, hogy leugrik. Nagyon sok cérna elszakadt már, de azt képtelen vagyok bevállalni, hogy mi van, ha mégis megteszi. Mert bárhonnan is nézzük, kétesélyes a dolog. Azóta persze ezzel zsarol minket, akárhányszor szóba kerül a téma. Az egy dolog, hogy nem hagyjuk magunkat (amennyire ez lehetséges), de ha odajönne két markos legény, esetleg nekifutásból venné az ablakot, tudván, hogy úgyis utánanyúlnánk és visszarántanánk, ahogy ez már egyszer megtörtént. Ez az egyik ok. A másik, hogy adott esetben persze elvennénk a lakáskulcsát. Ennek előre borítékolható következménye lenne, hogy másnap egy kedves ismerősével feltöretné a lakást, és mindent elvinne, ami mozdítható, bosszúból. Light változat: visszaköltözne és közölné, hogy márpedig ő nem megy sehová. Két, közepesen bonyolult zár van az ajtónkon, amiből az egyiket ő már tönkretette, mert nem vitt magával kulcsot (elfelejtette!), és berúgta az ajtót, nem várta meg amíg a munkából hazaér valamelyikünk. És akkor még csak nem is akartuk kirakni, csak nem volt kedve a lépcsőházban álldogállni. Harmadik változat (de éppúgy lehetséges): nap nap után az ajtó előtt találnánk sírva és könyörögve, hogy engedjük vissza (érzelmi zsarolás). Úgyhogy erről ennyit... Rávenni nem fogom, hogy bevonuljon, tapasztaltam, hogy ha én, vagy bárki más a kezdeményező fél, akkor kalap szamócát nem ér az egész, ezt már végigjátszottuk százszor. Látod, megint oda lyukadtam ki, hogy ebből nincs kiút, maximum költözni lehetne (Anyunak és nekem), persze ahhoz hiányzik pár milliócska.

Az együttérzés nagyon jólesik, és köszönöm.

Ja, a tegnap estéről akartam írni még, csak amolyan beszámolófélét. Mert persze irdatlan balhé volt abból, hogy nem voltam jó kislány, és nem írtam meg neki a halasztási kérvényét. Ami létezik, annak mind el lettem mondva, és persze nem voltam a testvére (alighanem úgy gondolta, hogy ezzel a kijelentéssel megijeszt, de nem jött be), és persze én juttatom őt a börtönbe (naná, ki más?!) ezzel. A nagyjelenet kellős közepén megérkezett Apu (látogatóba), neki már azt mondta, hogy mi őt ki akarjuk tagadni a családból (nem is sejti, mennyire igaza van!), börtönbe akarjuk juttatni és brühühüűűűűű, jöttek a krokodilkönnyek és az önsajnáltatás, meg az érzelmi zsarolás, hogy vegyük tudomásul, hogy ő akkor sem vonul be, előtte megöli magát. Ja mert hogy mivel nálam nem jutott eredményre, Anyut próbálta meggyőzni, hogy akkor írja meg ő, de ő sem volt hajlandó, és ekkor próbálta meggyőzni Aput, akit szerencsére sikerült ledumálni arról, hogy beleeegyezzen. Apu ötlete az volt, hogy próbáljuk feltételhez kötni a kérvény megírását: ha elmegy dolgozni, megírjuk a kérvényt. Mi persze a fejünket csóváltuk, mert előre tudjuk már a menetrendet, nem is részletezem.

Még valamiről akartam írni vele kapcsolatban (ha unjátok már, ugorjátok át), ez pedig a kötözködés és a provokálás. Én nem tudom, hogy más embereknél ez hogy van, de az öcsi, ha be van lőve és/vagy gyógyszerezve, akkor elkezd kötözködni. Nem az van, hogy bevonul a szobájába és elvan magának, ó nem, ő kettő, azaz kettőpercenként jön oda valamelyikünkhöz, és balhét provokál. Legutóbb abba kötött bele, hogy nem ugrottunk a nyakába, amikor kiengedték.(Normálisan fogadtuk, nem balhéztunk és nem hánytunk a szemére semmit, de annyira nyilvánvaló volt, hogy enyhén szólva nem örülünk, hogy csak a vak nem látta volna meg.) Nálam kezdte a műsort. Én persze hiába próbáltam meg elmonani, hogy miért nem örültünk, hogy hazajött (mert a lakásba lépése után 5 perccel már le akart menni "telefonálni" meg "kutyát sétáltatni"), ő először kötözködött, aztán egyre jobban belelovallta magát és ordított, majd jöttek a krokodilkönnyek. Meg az a szöveg, hogy bezzeg az ismerősei úgy örültek neki, hogy csak na, mi meg ugye a másik véglet, tehát mi milyen szemetek vagyunk hogy őt így utáljuk, stb.stb.stb. Millió ilyen húzása van, ha kötözködni akar, akkor csak elég annyi, hogy bejön a szobámba, leül az ágyamra (én már ettől rosszul vagyok), és elkezd arról mesélni, hogy ő milyen frankó gyerek, x napja/hete nem lőtte be magát. Közben persze tudja, hogy én látom az igazságot, sőt az ilyen esetek döntő többségében is éppen félkómás. És akármibe lefogadom, hogy arra vár, hogy mikor elégelem meg a süketelést, és mondok ellent neki, mert akkor részéről jogos az ordítás, mivel én ugye egy szemét vagyok, aki dögöljön meg. Ha élből elhajtom azzal, hogy hagyjon békén, mert tanulni/olvasni/bármi mást csinálni szeretnék, akkor a sértődött ordítás jön, mert milyen család az, ahol nem lehet leülni és beszélgetni a másikkal?! És ugye mivel velünk nem lehet beszélgetni, ő elkeseredett lesz és be fogja lőni magát, tehát az egészről mi tehetünk. És ezt így elő is adja mindahányszor. Na jó, nem ragozom.

Üdv,
Spin

A hozzászólás:
Heartbreaker Creative Commons License 2003-05-29 18:59:51 433
Kedves Spin!

Kicsit kibővítem az utolsó hozzászólásomat.
Kimásoltam az egész topicot, és itthon újra elolvastam elölről. Durva leszek, de hátha a sokkterápia segít: akivel együtt élsz, az már nem az öcséd, hanem már csak egy pióca, egy féreg, egy parazita, aki tönkretesz téged is, mamádat is. Tudom, te még a piros lámpán sem mennél át, de van olyan helyzet, amikor lépni kell, radikálisan. Még talán két éve azt írtad, hogy nem tehetitek ki a lakásból, mert akkor a haverjaihoz megy, ahol persze újra-és-újra belövi magát, aminek köszönhetően záros határidőn belül felfordul. Most, hogy "már minden mindegy, csak szabadulj tőle", kérdem én: És?! Szerintem nézz szembe a tényekkel /és persze mamád is/: ebből már nincs kiút. Kicsit magam is kiművelődtem a témában, mutogattam valóban értő ismerősöknek a topicot /leszokott herkásnak is/, de nem hallottam mást, csak azt, hogy az öcsédnek harangoztak. Nézd, az egyetemen volt egy olyan feladat rádiós gyak.-ból, hogy egy érdekes embert kellett behozni a stúdióba és egy érdekes témáról meg kellett interjúvolni. Két lány egy két éve tiszta srácot hozott be, aki azelőtt mindent nyomott amit talált, de a herka volt a főfogás. Egy órán keresztül nyúzta a két csaj, olyanokat mondott a srác, hogy rámjött a sírógörcs /24 éves, felnőtt férfiember létemre!/, így el kellett rohannom "pisilni". Rettenetesen megrázó volt, de a vége felemelő: két éve tiszta, tervei vannak, erősnek érzi magát az újrakezdéshez. Akkor, őt kérdeztem meg az öcsédről, összefoglalva neki a topicot. Annyit mondott: "Szabadulni tőle mihamarabb, mielőtt még a családja is tönkremegy!". Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy ez egy fél éve volt, azóta a csaj, aki hozta menekül előle, mert két és fél év után visszaesett, és folyton le akarja venni érzelmileg is, anyagilag is. Hiába volt két és fél éve tiszta, hiába vették körbe sokan őszinte szeretettel, hiába talált munkát...
Visszatérve a lényegre: hajítsátok ki otthonról, mint a taknyot. Kegyetlen dolog ez, de igenis van olyan, hogy valakiről le kell mondani. Az egyik legközelebbi barátomnak volt egy osztálytársa, aki egy baromi intelligens, nagyon jó fej ember volt valaha, közeli barátok voltak. Aztán gimi után kezdett lassan, de biztosan leépülni. Drogos lett, ráadásul véresszájú neonáci. Pár évig próbálták valahogy visszahozni, de bármily fájó, letettek róla. Ha kérdezem a srácot, hogy mi "van az x.y.-nal", csak fájdalmasan legyint: "Nem tudom, de már nem is érdekel." Az ötödik érettségi találkozójukra már meg sem hívták. Levették róla a kezüket. Pedig nekik is nehéz volt.
Rövidre zárva: szabaduljatok meg tőle. Keress pár markos embert, és a cuccaival együtt hajítsátok ki az utcára egy fenyegetéssel, hogyha a lakás, vagy bármelyikőtök közelébe megy, rendőrt hívsz. Ha még maradt egy csöpp esze és látja, hogy komolyan gondoljátok, még mindig lehet egy utolsó kísérletet tenni: vagy bentlakásos elvonó, vagy az utca, aztán legyen belőle homeless. Talán ha látja, hogy itt már tényleg nincs kecmec és maradt még egy csöpp esze, végre rávehetitek, hogy bevonuljon. Ha belemegy jó, ha nem úgyis jó, takarodjon, amerre lát, csak el, minél messzebb. A topic úgy indult, hogy hogyan lehetne őt megmenteni. Mostmár az a kérdés, hogyan lehetne /kéne/ téged.

Sok szerencsét: Heartbreaker, a Pszeudo Szívtipró

Ps.: Egy kis személyes: Amióta olvasom ezt a topicot, mindig újra, és újra elképedek. Nagyon sokszor elképzeltelek téged is, mamádat is, meg az egész szituációt. Hihetetlenül sajnállak, és baromira együttérzek veled. Szinte magam előtt látom, ahogy épülsz le emiatt a féreg miatt, te, akinek a hozzászólásaiból, a stílusából egészen egyértelműen kiderül, hogy sokkal többre vagy hivatott. Ahogy olvastam az utolsó hozzászólásodat, hihetetlenül elöntötte az agyamat a szar és komolyan azon kezdtem el gondolkodni, hogy mekkora kurva nagy mákja van az öcsédnek. Ha nem csak az interneten keresztül tudnék a szituról, hanem IRL, most azonnal beülnék a kocsimba, felhajtanám a föld alól is, és a nagyfater tapétaskiccerével vágnám el a torkát fültől fülig, a saját két kezemmel. Írom úgy, hogy én egy alapvetően higgadt, nyugodt ember vagyok, aki írtózik az erőszaktól. De most nagyon bejelzett az igazságérzetem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!