|
|
 |
Törölt nick
2003-05-27 12:34:42
|
117
|
Egy fotonszámláló az egyszerüen kattog. Az adott körülmények között (a fotonszámlálót ált. az aszimptotikus tartományban müködtetjük, a kölcsönhatástól távol) ez a kattogás leírható részecskék elkapásával, mivel éppen a részecskeképnek megfelelö tartományban vagyunk.
Ha sík Minkowski téridöben, vákuumban egy gyorsulkó megfigyelö magával visz egy foton számlálót, akkor az kattogni fog. A megfigyelö azt látja, hogy ö egy T hömérsékletü hötartályban úszik, és az ennek megfelelö fotonokat fogja be a számlálója. Az inerciális megfigyelö úgy látja, hogy foton egy szál se, a vákuum üres, csak éppen a számláló szerkezete gyorsul, és emiatt kattog (ha valami gyorsul, ott ugye erök is hatnak). |
|
A hozzászólás:
 |
notwe
2003-05-27 12:22:59
|
116
|
| Ok! Az még érthető, hogy a részecske kép eléggé mesterkélt szétválasztása a világnak belső (részecske) és külső (a többi) tulajdonságok alapján. De érzésem szerint ezt mindig meg lehet tenni, csak a hatékonyság a kérdéses. (a közelítések mértéke) Az, hogy bizonyos modellekben semmilyen részecske kép nem létezik, az mit jelent pontosan? Részecskék bevezetésével nem tudjuk elkerülni a pontatlanságot vagy nem is lehet semmilyen (pontatlan) részecske fogalmat használni? De mit mér akkor egy fotonszámláló? |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2003-05-23 15:32:25
|
115
|
A mezöfogalom számomra tökérthetö, és jobb, mint a részecskefogalom. Ez valószínüleg azért lehet, mert elég sok olyan elmélettel dolgozom, ahol mezöfogalom van, részecskefogalomnak meg semmi értelme (konform invariáns térelméletek). Igazából lehet idönként itt is részecskefogalmat értelmezni, csak ez nem egyértelmü, mivel nincs tömegrés a vákuum felett.
Szerintem a fizikai geometrizálása és algebrizálása nagyon sikeres, legalább akkor forradalom, mint a differenciálszámítás bevezetése a jelenségek leírására. Egyelöre elvagyunk vele, és nem látszik, hogy kevés lenne a gravitáció leírására. Söt, egyes próbálkozások a kvantumgravitáció irányába (nemkommutatív geometria) éppen hogy méginkább összerakják ezeket a dolgokat.
Azt persze nem látom elöre, mikor jön egy újabb forradalom a felhasznált matematikai eszközök terén. Biztos lesz még ilyen.
Pragmatikusan nézve, az áltrel+standard modell a világot egészen jól leírja. Elég fura hibrid, ez igaz. Valahogy most a kép inverz, mint a XIX század végén. Akkor a klasszikus fizika nagyon konzisztens és zárt volt, csak éppen néhány jelenség lógott ki belöle (pl. feketetest sugárzás, vonalas színképek, Univerzum höhalála).
Ma nem vagyunk igazán elragadtatva az elméleteinktöl, nem túl esztétikusak, és nem értjük, hogyan lehet összehozni konzisztensen a gravitációt a kvantumelmélettel minden skálán, viszont nincsenek olyan ismert és észlelt jelenségek, amikröl tudnánk, hogy kilógnak. Jobb lenne a fordított helyzet. Mert így spekulációra vagyunk ítélve, az meg nem olyan boldogító állapot... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|