|
|
|
|
 |
SZUSZA
 2003-05-26 22:18:33
|
14
|
A lánya ugyanabban a városban lakik, de külön lakásban a saját családjával. 24 órás felügyeletet semmiképp nem tudunk neki biztosítani. Épp ez a legfőbb problémánk. Ha teljesen besötétedik, biztos hogy valami intézeti ellátást kell igénybe venni. Nemrég még olyan romantikus elképzeléseim voltak, hogy valami idősek napközijébe vagy bentlakásosba elvinnénk a papával együtt, de szerintem ez nem járható.
És Alice által belinkelt cikkben az van, hogy aki gondozza a beteget, többnyire saját maga is belebetegszik...
Alice, ha betennéd azt az újabb linket, megköszönnénk.
|
|
A hozzászólás:
 |
|
Kamillam
2003-05-26 21:59:39
|
12
|
Ugyanez volt a Nagymamaval is, lassan elfelejtett mindent. O is messzefoldon hires szakacsno volt, de egyre inkabb magatehetetlenne valt. O nem volt agressziv, egeszen addig mig teljesen elveszitette a tudatat aranyos es kedves volt. (Pl. emlekszem egyszer ultunk korulotte, es egyszer csak ramnezett es azt mondta: "De szep kislany vagy!" es mosolygott, vagy aki elment mellette, annak megsimogatta a karjat.)
120 km nagy tavolsag, es sajnos elobb-utobb gondozasra fog szorulni az anyosod, lesz valaki aki gondjat tudja viselni? |
|
Előzmény:
|
|
SZUSZA
2003-05-26 18:29:52
|
10
|
Az anyósomnál először azt vettem észre, hogy egy kérdést (pl hogy van anyukád?) 5 percenként ismétel, pedig válaszoltam rá. Akkor még legyintettünk, hogy jóvan, hát minden öregnek gyengül a memóriája, majd valahogy elviseljük. Furcsa lett azután hogy mintha nem fogná fel amit mondok neki. (Javasoltam hogy a fájós lábával menjen gyógyfürdőbe, ingyen utazik, és ingyen van a fürdőjegy is. Válasz: Nincs nekünk arra pénzünk. -De mama, mondom hogy minden ingyen van... -Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. -De mama... ésígytovább amig feladtam...)Aztán elkezdődött az örökös pakolás, keresgélés. Sosincs meg a szemüveg, a kulcs és főleg a pénztárca. Ha végre megvan, leteszi valahová, elfelejti, és kezdődik a keresés előröl. A depresszió szintén megjelent, többször fenyegetőzött, hogy kiugrik a negyedikről. Aztán kezdte elveszíteni az egyéb képességeit is. Világéletében remek szakácsnő volt, és most elfelejtett főzni! A mindennapi élet apró kis dolgaival már képtelen megbirkózni. Pl egy csekket befizetni a postán már nem megy neki. Néhány hete nem talált haza a szomszédos házban lévő kisboltból, ahová negyven éve jár vásárolni, egy ismerős kísérte haza. A csúcs eddig az volt hogy egyszer lemagázta a saját férjét. (Nem ismerte meg pár percig) Egyre ijesztőbb méreteket ölt ez a sok tünet, és most ráadásul megjelent az agresszió.
Nem lakunk együtt velük, (120 km) de egyre többet foglalkoztat, hogy mi lesz vele. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
