Keresés

Részletes keresés

rumci Creative Commons License 2003-05-26 21:59:31 100
A ledegradál egész biztosan más eset. Ott arról van szó, hogy a mai magyarban a perfektiválás lassan szinte kizárólagos eszköze az igekötő, tehát a degradál befejezett formája nem lehet más, mint egy igekötős alak, a le igekötő pedig triviálisan adódik erre, vö. pl. lederivál. Ugyanennek a fordítottja is igaz, igekötős igék is hajlamosak ledobni igekötőjüket, ha éppen folyamatos aspektusban jelennek meg; így lesz a lebonyolítóból bonyolító. Ezeket a tendenciákat a nyelvművelők kárhoztatták, de e mögött a kárhoztatás mögött szerintem pusztán a meg nem értés áll. Szerintem igenis szép dolog, hogy az aspektusjelölésnek a magyarban is kialakulóban van egy ilyen tisztán grammatikalizálódott formája.
A hozzászólás:
oRg Creative Commons License 2003-05-26 21:38:30 99
Bár tényleg nem ér annyit, az illabilis alakot magyar szakra felvételizők, ritkábban egyetemi hallgatók beszédében szoktam hallani. Egyértelműen 'labilis', 'bizonytalan' jelentésben. Tehát akkor tautológikus túlképzésről van szó. Hasonló a ledegradál... több nem jut eszembe. Valójában tudom, hogy nem tautológikus, de a beszélők az il- tagot valószínűleg nyomatékosító érvényűnek vélik.
Ugyanott megyfigyelt jelenség a kies szó 'kietlen' jelentésének vélelmezése.
Előzmény:
LvT Creative Commons License 2003-05-26 12:52:29 94
Kedves Ádám!

Engedelmeddel rekonstruáltam a szövegedet:

----------------

Ehhez hozzájön, hogy az illabilis valószínűleg beszélt nyelvi szó, hiszen írott nyomát alig találtuk.

Kérdezem:

a labilis mintájára miért nem használjuk a stabilis-t. Úgy tűnik, ez eredeti latin átvétel (az etimológiai szótárakban nincs nyoma), míg a stabil német forrásból származik (bár a Bakos ezt is lat-nak mondja. A MTESz 1835-re datálja az első említést, stabilis alakban.

Érdekes dolgok derülnek ki a nyelvtörténeti korpuszból:

A stabilis először 1882-ből szerepel benne, a 11. előfordulás 1918-ból való (Lukács György szövege).

A 12. 1964, Sinkó Ervin

Aí ezt követő 8 viszont mind természettudományos, főképp fizikai és csillagászati szöveg.

A labilis először 1910-ből kerül elő (Lukács György), és érdekes módon, Ranschburg Jenő egy könyvében szerel a labil.

Az illlabilis a történeti korpuszban nem fordul elő.

Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!