|
|
|
|
 |
rumci
2003-05-26 21:59:31
|
100
|
| A ledegradál egész biztosan más eset. Ott arról van szó, hogy a mai magyarban a perfektiválás lassan szinte kizárólagos eszköze az igekötő, tehát a degradál befejezett formája nem lehet más, mint egy igekötős alak, a le igekötő pedig triviálisan adódik erre, vö. pl. lederivál. Ugyanennek a fordítottja is igaz, igekötős igék is hajlamosak ledobni igekötőjüket, ha éppen folyamatos aspektusban jelennek meg; így lesz a lebonyolítóból bonyolító. Ezeket a tendenciákat a nyelvművelők kárhoztatták, de e mögött a kárhoztatás mögött szerintem pusztán a meg nem értés áll. Szerintem igenis szép dolog, hogy az aspektusjelölésnek a magyarban is kialakulóban van egy ilyen tisztán grammatikalizálódott formája. |
|
A hozzászólás:
 |
oRg
2003-05-26 21:38:30
|
99
|
Bár tényleg nem ér annyit, az illabilis alakot magyar szakra felvételizők, ritkábban egyetemi hallgatók beszédében szoktam hallani. Egyértelműen 'labilis', 'bizonytalan' jelentésben. Tehát akkor tautológikus túlképzésről van szó. Hasonló a ledegradál... több nem jut eszembe. Valójában tudom, hogy nem tautológikus, de a beszélők az il- tagot valószínűleg nyomatékosító érvényűnek vélik.
Ugyanott megyfigyelt jelenség a kies szó 'kietlen' jelentésének vélelmezése. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2003-05-26 12:52:29
|
94
|
Kedves Ádám!
Engedelmeddel rekonstruáltam a szövegedet:
----------------
Ehhez hozzájön, hogy az illabilis valószínűleg beszélt nyelvi szó, hiszen írott nyomát alig találtuk.
Kérdezem:
a labilis mintájára miért nem használjuk a stabilis-t. Úgy tűnik, ez eredeti latin átvétel (az etimológiai szótárakban nincs nyoma), míg a stabil német forrásból származik (bár a Bakos ezt is lat-nak mondja. A MTESz 1835-re datálja az első említést, stabilis alakban.
Érdekes dolgok derülnek ki a nyelvtörténeti korpuszból:
A stabilis először 1882-ből szerepel benne, a 11. előfordulás 1918-ból való (Lukács György szövege).
A 12. 1964, Sinkó Ervin
Aí ezt követő 8 viszont mind természettudományos, főképp fizikai és csillagászati szöveg.
A labilis először 1910-ből kerül elő (Lukács György), és érdekes módon, Ranschburg Jenő egy könyvében szerel a labil.
Az illlabilis a történeti korpuszban nem fordul elő.
Kis Ádám
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|