Keresés

Részletes keresés

oRg Creative Commons License 2003-05-26 21:38:30 99
Bár tényleg nem ér annyit, az illabilis alakot magyar szakra felvételizők, ritkábban egyetemi hallgatók beszédében szoktam hallani. Egyértelműen 'labilis', 'bizonytalan' jelentésben. Tehát akkor tautológikus túlképzésről van szó. Hasonló a ledegradál... több nem jut eszembe. Valójában tudom, hogy nem tautológikus, de a beszélők az il- tagot valószínűleg nyomatékosító érvényűnek vélik.
Ugyanott megyfigyelt jelenség a kies szó 'kietlen' jelentésének vélelmezése.
Kis Ádám Creative Commons License 2003-05-26 14:00:59 96
Kedves LvT!
Nem tudok rájönni, miért nem szeret engem a HTML. Csak egyszer sikerült. Mindenesetre majdnem tökééletesen rekonstruáltad a szándékamiat, még a 3 l-es illlabilist is :).

Köszönöm.

Egyébként az illabilis gyakorlatilag a magyarban is adatolatlan.

Kis Ádám

LvT Creative Commons License 2003-05-26 13:27:17 95
Kedves Ádám!

> Ehhez hozzájön, hogy az illabilis valószínűleg beszélt nyelvi szó, hiszen írott nyomát alig találtuk.

Ehhez két dolgot tennék hozzá:

1. A Google-ban 30 találat van az illabile szóra, ebből egy van szövegben, az is olasz. A többi angol szólista [jelszótöréshez :-)], illetve a Webster's Unambidged 1913-as public domain szócikkének az idézése (vö. itt). Ezután töröltetett a szótárakból.
Ha ilyen jól dokumentált nyelvben, mint az angol, nem lehet a weben az úzust előcsalni, mi esélye lehet a magyar adatolásnak?
Történetileg is alacsony frekvenciájú szóról van szó, amely nagyrészt kiavult a szótárazás előtt; és a rögzített történeti szövegekbe a kis gyakoriság miatt nem került bele.

2. Bár oRg "terjedő" alakról beszélt, mifelénk bunkóéknál azonban már régi tradíciót mondhat magának. Legalábbis része az én gyermekkorból hozott nyelvemnek (ráadásul a hibás jelentésben).
A szó tehát valahol az illegalitásban kitartott a kiavulása óta, várva arra, hogy egy alkalmas pillanatban előtörjön, és ezzel megint egy kitűnő distintív jegye legyen a megállíthatatlanul növekvő bunkóságnak.

> a labilis mintájára miért nem használjuk a stabilis-t

Szerintem ez összefügghet azzal, hogy a HHC-ben 1797-1905 között -- egy adat kivételével -- csak Homér fordul elő: a korábbi és későbbi szerzők "teljes" Homerus ill. Homerosz névhasználatával szemben (érdekes az intervallum végein a két vacilláló: Kazinczy Ferenc és Juhász Gyula). A stabil még abban az időben került a nyelvbe, amikor a nem latinból átvett szavaknál latinos alak visszaállítása még nem volt automatikus: idővel "küzdött" a két alak: a régi rövid, és a midern hosszabb, és a stabil esetén a köznyelvben a rövidebb forma "győzött". A labilis viszont már az új nyelvi tendenciák idején került a nyelvbe -- mindegy hogy a német labil-ből vagy a latin labilis-ből --, vagy pedig korlátozottabb használata miatt a köznyelvhez közelebb álló rövid forma "húzta a rövidebbet". A szópár asszimetriája pedig azóta is tart: csiki-csukit eredményezve: kinél a labilis rövidül, kinél a stabil lesz hosszabb, de a szótárazás jelentette standardizálás miatt a háború álló jellegű.

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2003-05-26 12:52:29 94
Kedves Ádám!

Engedelmeddel rekonstruáltam a szövegedet:

----------------

Ehhez hozzájön, hogy az illabilis valószínűleg beszélt nyelvi szó, hiszen írott nyomát alig találtuk.

Kérdezem:

a labilis mintájára miért nem használjuk a stabilis-t. Úgy tűnik, ez eredeti latin átvétel (az etimológiai szótárakban nincs nyoma), míg a stabil német forrásból származik (bár a Bakos ezt is lat-nak mondja. A MTESz 1835-re datálja az első említést, stabilis alakban.

Érdekes dolgok derülnek ki a nyelvtörténeti korpuszból:

A stabilis először 1882-ből szerepel benne, a 11. előfordulás 1918-ból való (Lukács György szövege).

A 12. 1964, Sinkó Ervin

Aí ezt követő 8 viszont mind természettudományos, főképp fizikai és csillagászati szöveg.

A labilis először 1910-ből kerül elő (Lukács György), és érdekes módon, Ranschburg Jenő egy könyvében szerel a labil.

Az illlabilis a történeti korpuszban nem fordul elő.

Kis Ádám

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2003-05-26 12:01:50 93
Ehhez hozzájön, hogy az valószínűleg beszélt nyelvi szó, hiszen írott nyomát alig találtuk.

Kérdezem:

a mintájára miért nem használjuk a -t. Úgy tűnik, ez eredeti latin átvétel (az etimológiai szótárakban nincs nyoma), míg a német forrásból származik (bár a Bakos ezt is -nak mondja. A MTESz 1835-re datálja az első említést, alakban.

Érdekes dolgok derülnek ki a nyelvtörténeti korpuszból:
A először 1882-ből szerepel benne, a 11. előfordulás 1918-ból való (Lukács György szövege).

A 12. 1964, Sinkó Ervin

Aí ezt követő 8 viszont mind természettudományos, főképp fizikai és csillagászati szöveg.

A először 1910-ből kerül elő (Lukács György), és érdekes módon, Ranschburg Jenő egy könyvében szerel a .

Az a történeti korpuszban nem fordul elő.

Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!