Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003-05-23 15:32:25 115
A mezöfogalom számomra tökérthetö, és jobb, mint a részecskefogalom. Ez valószínüleg azért lehet, mert elég sok olyan elmélettel dolgozom, ahol mezöfogalom van, részecskefogalomnak meg semmi értelme (konform invariáns térelméletek). Igazából lehet idönként itt is részecskefogalmat értelmezni, csak ez nem egyértelmü, mivel nincs tömegrés a vákuum felett.

Szerintem a fizikai geometrizálása és algebrizálása nagyon sikeres, legalább akkor forradalom, mint a differenciálszámítás bevezetése a jelenségek leírására. Egyelöre elvagyunk vele, és nem látszik, hogy kevés lenne a gravitáció leírására. Söt, egyes próbálkozások a kvantumgravitáció irányába (nemkommutatív geometria) éppen hogy méginkább összerakják ezeket a dolgokat.

Azt persze nem látom elöre, mikor jön egy újabb forradalom a felhasznált matematikai eszközök terén. Biztos lesz még ilyen.

Pragmatikusan nézve, az áltrel+standard modell a világot egészen jól leírja. Elég fura hibrid, ez igaz. Valahogy most a kép inverz, mint a XIX század végén. Akkor a klasszikus fizika nagyon konzisztens és zárt volt, csak éppen néhány jelenség lógott ki belöle (pl. feketetest sugárzás, vonalas színképek, Univerzum höhalála).

Ma nem vagyunk igazán elragadtatva az elméleteinktöl, nem túl esztétikusak, és nem értjük, hogyan lehet összehozni konzisztensen a gravitációt a kvantumelmélettel minden skálán, viszont nincsenek olyan ismert és észlelt jelenségek, amikröl tudnánk, hogy kilógnak. Jobb lenne a fordított helyzet. Mert így spekulációra vagyunk ítélve, az meg nem olyan boldogító állapot...

A hozzászólás:
notwe Creative Commons License 2003-05-23 15:17:43 114
Nem akarom én a részecske képet védeni, mert számomra semmivel sem érthetőbb, mint egy mező fogalom. (sőt ekvivalensen nem érthetőek, ezért nem hiszem, hogy jobb lenne az egyik a másiknál) A QM részecskeképe szerintem éppen hogy nem lokális, pedig egy jó részecskeképnek annak kéne lenni. Így teljesen elfogadom, amit írtál a használhatatlanságáról.

„Ráadásul akkor érthetetlen lenne, miért kötelezö, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos legyen. Ha ellenben a gravitáció geometriai eredetü, akkor ez automatikusan teljesül.”

Előbb is ezt írtam: Tényleg azt gondolod, hogy ezt ilyen egyszerűen meg lehet úszni?

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2003-05-23 14:31:57 113
Nekem a részletek ismeretében nem ez a véleményem.

Szerintem a naív részecskekép sokszor inadekvát. Ehhez tulajdonképpen nem kell görbült téridö. Szerinted hány részecske van pl. egy protonban? Vagy egy kijövö elektron az hány darab részecske (szoft fotonok!)?

Általában a részecskekép inadekvát, ha a feltételezett részecskék között túl erös a kölcsönhatás. Ez szilárdtestfizikában is így van. Miért érvényes a fonon leírás? Azért, mert a kis amplitúdójú rácsrezgések közel harmonikusak. Ha a normálmódusokat fononnak fogod fel (részecskék), akkor a kölcsönhatásuk elég gyenge, így perturbatíve kezelhetö. Próbálj meg az olvadáspont közelében fononokról beszélni!

A részecskekép lényegében a kis rezgéseknek és normálmódusoknak felel meg. Ha a leírni kívánt jelenség ezzel jellemezhetö (pl. egy szórásfolyamat bemenö és kimenö állapota), akkor jó. És ha nem? Akkor ott van a mezöfogalom. Az mindig jó. És lokális.

A kvantumtérelmélet lokális, de még mennyire! Az egyik legfontosabb alapelve a lokalitás (térszerüen szeparált tartományokban definiált megfigyelhetö mennyiségek kommutálnak egymással). A kvantumelmélet-áltrel probléma gyökere szvsz egyáltalán nem itt van. (A Bell egyenlötlenség sérülése, EPR stb. azért nem releváns, mert csak akkor jelent valamiféle lokalitás sérülést, ha bizonyos naív képekhez ragaszkodsz.)

A kvantumelmélet-áltrel probléma gyökere inkább ott van, hogy a kvantumelmélet felteszi a Hamiltoni képet. Az áltrelben azonban a Hamilton-függvény nem az idöfejlödést írja le, hanem egy kényszer, mert idöátparaméterezési invariancia van. Ráadásul ha Hamiltoni alakba akarjuk írni az áltrelt, a kényszerek nagyon bonyolultak, nehéz kvantálni (ebböl egy kiút Ashtekar és társai hurok kvantumgravitációja, ott ellenben más gondok vannak. Tudtommal még semmi konkrétat nem sikerült kihozni belöle).

A másik probléma, hogy a kvantumtérelmélet mindig használja a klasszikus, elöre adott téridö fogalmát. Pl. a fentebb leírt lokális kommutativitás esetén, de más esetben is. Ezért nehéz a téridöt dinamikussá tenni. Az nem gond, hogy a téridö görbült, csak legyen elöre adott.

Nem tudjuk, hogyan kezeljük a gravitációt másképp, hogy összhangban legyen a specrellel. Pont ez a baj, ezért kellett azt is geometrizálni. A newtoni gravitáció fenntartása relativisztikusan lehetetlen, mert az az abszolút idö fogalmára épül. Az elektrodinamika mintájára nem megy, mert gravitációs vektorpotenciál nincs, az ilyen elmélet ellentmondana a jelenlegi ismereteknek. Ráadásul akkor érthetetlen lenne, miért kötelezö, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos legyen. Ha ellenben a gravitáció geometriai eredetü, akkor ez automatikusan teljesül.

Egyébként pont fordítva gondolkozunk: mindent geometrizálunk, az összes kölcsönhatást, így próbáljuk egyesíteni öket egymással, és remélhetöleg majd a gravitációval is. Lehet, hogy rossz úton járunk, egy biztos: senki nem mondott még jobbat.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!