Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003-05-21 11:40:11 101
Igen, a szétszakadás igaz. Tudniillik ha a fonál elég hosszúra nyúlik (az energiája arányos a hosszával), egy idö után energetikailag elönyösebb, ha elszakad, és egy kvark-antikvark pár keletkezik (párkeltés). Ekkor két rövidebb csö lesz belöle, az elszakadás elötti csöhosszhoz tartozó energia és az utána visszmaradó sokkal rövidebb csövek energiájának különbsége fedezi a kvark pár keltési energiáját.

A magas hömérsékletü vákuum egy kicsit félreérthetö. itt most nem abban az értelemben használtam a vákuum kifejezést, hogy üres lenne. Persze tele van anyaggal, és ebben az anyagban az egy szabadsági fokra jutó energia nagyon nagy (ez a magas hömérséklet), valamint a rendszer egyensúlyban van: az Univerzum tágulása ugyan nem egyensúlyi folyamat, de a lejátszódó folyamatok idöskálájához képest iszonyú lassú, ezért az egyensúly nagyon nagy pontossággal igaz. Persze ekkor egy iszonyú meleg és sürü kvark-glüon plazma van jelen, a vákuumot mint ennek a rendszernek az alapállapotát értettem (nem úgy hogy nincs jelen részecske). Fizikus terminológia az alapállapotot vákuumnak nevezni, ez nem azt jelenti ebben a kontextusban, hogy üres tér (jó okkal gondolom, hogy olyan meg egyébként sincs, márcsak a virtuális részecskék miatt sem). Elfeledkeztem arról, hogy laikusnak ez mennyire félrevezetö, bocs. Maradjunk abban, hogy a magas hömérsékletü kvark-glüon plazma alapállapotára (vagyis inkább fázisára) gondoltam.

A hozzászólás:
solenopsis_invicta Creative Commons License 2003-05-21 11:15:21 100
Ez jó ,csak még vagy 5x el kell olvasnom.Úgy tudtam ha kellően széthúzunk két kvarkot, újjabb kvark keletkezik.Olyan mintha elszakadna a gluon.Vagy csak ez alacsony hőmérsékletű vákumra érvényes.
Magas hőmérsékletű vákum? Mitől magas a hőmérséklete? Telítettebb virtuális részekkel?
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2003-05-21 10:12:33 99
Pongyolán leírva a helyzet a következö:

az erö két töltés között az egységnyi felületen átmenö fluxussal arányos (ezért csökken négyzetesen a Coulombe erö, mert a teljes fluxus a töltéssel arányos, és izotróp módon oszlik el, a távolsággal viszont négyzetesen nö annak a gömbfelületnek a felszíne, amin áthalad).

A kvarkoknál azonban az erövonalak vonzzák egymást (a glüonok maguk is színesek és kölcsönhatnak egymással). Két kvark között ha elég messze vannak egymástól az energiát egy olyan konfiguráció minimalizálja, amiben az erövonalakat egy vékony, a két kvarkot összekötö csöben vannak. Ezért az egységnyi felületre jutó fluxus, és így az erö is, nagyjából független a távolságtól. Ezeket a fluxuscsöveket húroknak is nevezik, és van is a QCD-nek egy olyan közelítése, amiben leírható egy, a csövek dinamikáját leíró húrelmélettel (ez az, amikor 3 szín helyett N színt vezetünk be, és N nagyon nagy. Ez nagyon jól leírja kvalitatíve a mezon spektrumot, kvantitíve persze nem, mert a világban N=3 és az nem túl nagy).

A QCD nem a semmiben létezik, hanem a közelítöleg hömérsékleti egyensúlyban lévö világegyetemben. Létezik egy kritikus hömérséklet, amiben fázisátalakulás történik. Ez nagyon hasonlít a szupravezetö fázisátmenethez. A szupravezetö anyagban nagy hömérsékleten közönséges vezetés van, és a mágneses tér behatolhat az anyagba. Szupravezetö állapotban azonban a mágneses tér nem tud behatolni az anyagba, ha mégis, akkor pont olyan csöveket alakít ki, mint a QCD glüonok.

Ha a szupravezetöbe mágneses monopólusokat tennénk (ha vannak ilyenek), akkor azok ott bezárt fázisba kerülnének, a mágneses fluxuscsö miatt ugyanis a köztük ható erö pontosan ugyanúgy konstans lenne nagy távolságon, mint a kvarkok között a bezáró fázisban.

A QCD bezáró tulajdonságát a legjobban éppen a szupravezetö analógiával lehet megérteni. Csak a QCD-ben nem a színmágneses, hanem a színelektromos terek záródnak ki a vákuumból. A QCD-ben duális Meissner-effektus van, a QCD vákuum alacsony hömérsékleten duális szupravezetö (azaz nem a mágneses, hanem az elektromos tereket zárja ki), magas hömérsékleten pedig másik fázisban van.

Igen, jól érted, a magas hömérsékletü fázisban sem fogod látni a színtöltést a vákuumpolarizáció miatt, de egyedi kvarkokat harmados elektromos töltéssel igen. Legalábbis ezt gondoljuk a mai elmélet alapján, a magas hömérsékletü vákuumot ugyanis még nem sikerült megfigyelni. Bár az Univerzum korai szakaszában jelen volt, de sajnos senki nem volt ott, hogy kísérletezzen vele.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!