Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003-05-21 10:12:33 99
Pongyolán leírva a helyzet a következö:

az erö két töltés között az egységnyi felületen átmenö fluxussal arányos (ezért csökken négyzetesen a Coulombe erö, mert a teljes fluxus a töltéssel arányos, és izotróp módon oszlik el, a távolsággal viszont négyzetesen nö annak a gömbfelületnek a felszíne, amin áthalad).

A kvarkoknál azonban az erövonalak vonzzák egymást (a glüonok maguk is színesek és kölcsönhatnak egymással). Két kvark között ha elég messze vannak egymástól az energiát egy olyan konfiguráció minimalizálja, amiben az erövonalakat egy vékony, a két kvarkot összekötö csöben vannak. Ezért az egységnyi felületre jutó fluxus, és így az erö is, nagyjából független a távolságtól. Ezeket a fluxuscsöveket húroknak is nevezik, és van is a QCD-nek egy olyan közelítése, amiben leírható egy, a csövek dinamikáját leíró húrelmélettel (ez az, amikor 3 szín helyett N színt vezetünk be, és N nagyon nagy. Ez nagyon jól leírja kvalitatíve a mezon spektrumot, kvantitíve persze nem, mert a világban N=3 és az nem túl nagy).

A QCD nem a semmiben létezik, hanem a közelítöleg hömérsékleti egyensúlyban lévö világegyetemben. Létezik egy kritikus hömérséklet, amiben fázisátalakulás történik. Ez nagyon hasonlít a szupravezetö fázisátmenethez. A szupravezetö anyagban nagy hömérsékleten közönséges vezetés van, és a mágneses tér behatolhat az anyagba. Szupravezetö állapotban azonban a mágneses tér nem tud behatolni az anyagba, ha mégis, akkor pont olyan csöveket alakít ki, mint a QCD glüonok.

Ha a szupravezetöbe mágneses monopólusokat tennénk (ha vannak ilyenek), akkor azok ott bezárt fázisba kerülnének, a mágneses fluxuscsö miatt ugyanis a köztük ható erö pontosan ugyanúgy konstans lenne nagy távolságon, mint a kvarkok között a bezáró fázisban.

A QCD bezáró tulajdonságát a legjobban éppen a szupravezetö analógiával lehet megérteni. Csak a QCD-ben nem a színmágneses, hanem a színelektromos terek záródnak ki a vákuumból. A QCD-ben duális Meissner-effektus van, a QCD vákuum alacsony hömérsékleten duális szupravezetö (azaz nem a mágneses, hanem az elektromos tereket zárja ki), magas hömérsékleten pedig másik fázisban van.

Igen, jól érted, a magas hömérsékletü fázisban sem fogod látni a színtöltést a vákuumpolarizáció miatt, de egyedi kvarkokat harmados elektromos töltéssel igen. Legalábbis ezt gondoljuk a mai elmélet alapján, a magas hömérsékletü vákuumot ugyanis még nem sikerült megfigyelni. Bár az Univerzum korai szakaszában jelen volt, de sajnos senki nem volt ott, hogy kísérletezzen vele.

A hozzászólás:
solenopsis_invicta Creative Commons License 2003-05-21 09:55:37 98
Végre újjat is hallok.Azért marad állandó ,mert nem éri el a gluon ? És mi az a bezáró fázis?
Ezek szerint mégis csak van szabad kvark ,csak álcázza magát ,és ilyenkor másnak látszik.Ha jól értem 'szinük' nincs csak 1/3 vs 2/3 töltésük?
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2003-05-21 09:41:13 97
Tévedés. Nagy távolságon az erö konstans, nem nö tovább (a potenciális energia ellenben nö a távolsággal, mégpedig az elöbbi miatt arányos vele).

De ez csak a bezáró fázisban igaz. Magas hömérsékleten a QCD nem bezáró fázisban van. Akkor a kvarkok közötti erö Coulomb-törvénynek tesz eleget. Pontosabban tenne eleget, ugyanis a kvarkok ekkor, bár egyedül mászkálnak (azaz nem más kvarkokkal kötött állapotban), de annyi glüont polarizálnak maguk köré a vákuumból, hogy nem látszik a színük (kicsit hasonlít ez a plazmában a Debye-féla árnyékoláshoz, de nem szabad túleröltetni az analógiát).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!