|
|
|
|
 |
csakcsendbenn
2003-05-12 12:17:17
|
42
|
| Örülök neki. A szavak sajnos többnyire szebbek, mint a tettek... nálam is. De talántalán... hatnak. |
|
A hozzászólás:
 |
Jpeter
2003-05-12 10:07:36
|
41
|
Köszi a hozzászólást, teljesen egyet tudok érteni vele...
Jpeter |
|
Előzmény:
 |
csakcsendbenn
2003-05-12 10:00:13
|
40
|
Kicsit más a megközelítésem, de talán elfogadható:
Ez a Lábmosás (nagy L-lel) tényleg gyönyörű példa... Arra, hogy hogyan kell(ene) élni a mindennapjainkban, szolgálattal, figyelemmel. Meg hogy nem kéne különbséget tenni kicsi és nagy közt, mert tán nincs is... mert mind lehetünk kicsinyek és nagyok... Lehet, mikor nagynak *tudjuk* magunkat, akkor vagyunk a legapróbbak, és fordítva. Meg arra is példa, hogy mivel lehet(ne) igazán emlékezetessé, méllyé tenni a poros kapcsolatainkat.
Szvsz bármiféle egyháznak javára válna, ha bevenné gyakorlatába, és nem csak évente egyszer, ezt a - kicsit babrás, kicsit időrabló, kicsit kínos - mozdulatsort. Persze csak akkor, ha a gyakorlatába venné be és nem csak a ceremóniái/mániái (bocs) közé. Vagyis ha élő, szerethető tudna maradni a szokás és nem a hova tegyük-mikor tegyük kényszere lenne...
Aztán minden embernek is javára válna, egyházi, vallási kötődésektől függetlenül, ha gyakorolná... Nem feltétlen lábmosásként. Egy mosogatás átvétele valakitől, aki nem is számít rá, nem is remélné; egy félóra a drága időnkből egy beteg emberrel, anélkül, hogy az óránkat lesnénk; egy társasjáték egy kiéhezett gyerekkel, a megengedés a másik butaságai felé... Jó lenne. Jobb lenne. Nekünk, az egónknak is. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|