Szia alec_g!
Engem is letört ami Encókával történt....:((
Sőt... sajnos az utóbbi időben - mondjuk 1 éven belül - több közeli ismerősöm is ennek az alattomos betegség áldozatává vált....:((( és ilyenkor mindig eszembe jut.... hogy én is belehalhattam volna....
De...szerencsére nem tettem....januárban volt egy éve, hogy befejeztem a kezeléseket, azóta is rendszeresen járok kontroll-vizsgálatokra, és (remélem nem kiabálom el), de azóta is minden eredményem negatív....:) Remélem ez így is marad..:)
Végülis a kritikus 5 évből 1 már letelt...sőt! már tulajdonképpen egy és egynegyed...:))))
Furcsa volt azt olvasni, hogy a nővérek esetleg türelmetlenek vagy bosszúsak voltak.....Nekem pont az volt a tapasztalatom, hogy bármilyen leterheltek és fáradtak vagy kimerültek voltak.... mindig kedvesek és segítőkészek voltak. Tulajdonképpen még most is, amikor megyek korntrollra, akkor - bár már a nevemre nem emlékeznek,- de még mindig mosolyogva köszönnek és megkérdezik, hogy jól vagyok-e. Budapesten és Szegeden is. És szeretném azt hinni, hogy ez a hozzáállás a gyakoribb.
A gép-problémával viszont anno én is találkoztam.... utaztam közel 30 km-t, éhgyomorra, hogy a kezelés után minél kevesebb mellékhatással kelljen megküzdenem, és 3 óra körül közölték, hogy rossz a gép, de várjunk, mert hátha meg tudják csinálni.....és akkor vártunk, én étlen és szomjan....akkor még betegen is...és volt, hogy az eredmény az volt, hogy nem tudták megcsinálni... és akkor utazás haza...de akkor legalább már útközben ehettem. Bár sokszor addigra már nem is éreztem, hogy éhes vagyok. Viszont azzal a tudattal buszozhattam, hogy lehet, hogy másnap is így járok...tudom, hogy nincs pénz az egészségügyben, az egészségügyre.... de rossz belegondolni, hogy ezen életek múlhatnak....
Bocs, hogy ilyen hosszú lettem... de azért benne van a válasz is: köszönöm, jól vagyok.
És azon vagyok, hogy ez így is maradjon.
És köszönöm az érdeklődést!:) |