Keresés

Részletes keresés

Muster Mark Creative Commons License 2003-05-05 17:25:52 32
Ok. De a Monte-Carlos dolgok általában nagyon-nagyon jól párhuzamosíthatóak. Feltételezésem szerint ez az algoritmus valahogy úgy működhet, hogy nagyon sok, véletlenszerűen generált alap-szkenációt számolgat ki, és összegzi (átlagolja) az eredményeket. Ezt viszont lehet párhuzamosítani, mert az egyes alap-szkenáriók nem függnek egymástól.

Másik lehetőség: nincs olyan, jelenlegit kiváltani képes, ám párhuzamosítható algoritmus? (Gondolom nincs)

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2003-05-05 12:56:42 31
Megjegyzés: a számítások egy 4 dimenziós rács szimulációt jelentenek. A rácsot elvileg fel lehet darabolni számítógépek között, de az egyes darabok közti felületeken átadódó Megabyte-os infókat a mikromásodperc töredéke alatt kellene mozgatni a gépek között. Így müködnek paralel gépek, amiket a QCD-re dedikáltak (pl. APE), de a világháló erre alkalmatlan. A dedikált gépek sebessége pedig túl kicsi.

Amíg ún. dinamikai kvarkokat nem tesszük bele (quenched QCD, csak glüonok szerepelnek a kölcsönhatásban, a kvarkok kívülröl adott töltések a rendszerben), még egészen jól számolható a rendszer, de a kvarkokkal rendkívül megnövekszik a számítási igény, márpedig ha használható tömegadatokat akarsz, akkor ezt nem nagyon lehet megúszni.

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2003-05-05 12:52:54 30
Sajnos, nem igazán alkalmas erre a probléma. Egyszerüen nem olyanok a számításokat, amiket úgy lehetne szétosztani, mint a SETI-t.

Két megoldás van:

a) jobb számítógépeket építeni. Ezt én nem annyira szeretem, de lehet, hogy végül majd ez oldja meg a dolgot.

b) fejleszteni az erösen kölcsönható rendszerek megértését, a megoldásukra rendelkezésre álló technikákat. Nekem ez a preferált irányvonal, és ezt a magam eszközeivel próbálom is segíteni (pont ilyen erösen kölcsönható problémákkal foglalkozom kvantumtérelméletekben, igaz, a QCD-nél egyszerübb esetekben, dehát az egyszerübbtöl érdemes indulni).

c) valamilyen kísérleti analógiát találni, ahonnan rá lehet jönni a megoldásra (pl. szilárdtestfizikai jelenséget, ahol a leírás matematikai apparátusa hasonló, és ahol sokkal részletesebb kísérleti infót lehet begyüjteni, aztán ezt az elméletbe visszaforgatni). Ez is tetszene, csak fogalmam nincs, mihez kellene nyúlni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!