Némi pontosítás:
a mezonok tömegeit ma úgy számolják, hogy felvesznek valamilyen kölcsönhatási potenciált a mezonok között. Ezek után megoldják a kvark-antikvark rendszer (minden mezon ilyen) Dirac-egyenletét ebben a potebciálban.
Ez a potenciál sok tagot tartalmaz (skalárpotenciál, spin-pálya kölcsönhatás stb.) Általában azt csinálják, hogy néhány mezon tömege ismeretében befittelik ennek a paramétereit, majd az így nyert félempirikus potenciállal jósolják meg más mezonok tömegét.
A Ds tömegeltérésének oka a potenciál nem megfelelö megválasztása lehet. Vagy az, hogy potenciállal le nem írható kölcsönhatások is szerepet játszanak (ami nem lenne csoda, hiszen ez egy erösen kölcsönható kvantumtérelméleti rendszer).
A standard modell teszteléséhez azt kellene tenni, hogy pl. a teljes kvantumszíndinamikát (QCD) használva (nem egy ilyen félempirikus modellt) ki kellene számolni a Ds tömegét. ilyen számításokat jelenleg csak Monte-Carlo rács szimulációkkal lehet csinálni, ezek hibája jelenleg igen nagy. A jelnelegi számítógépes kapacitásnál nagyságrendekkel több kellene elég pontos jóslatokhoz.
Másik módszer (amit már írtam lentebb), hogy az effektív potenciált számolnák ki a QCD-böl, és megnéznék, egyezik-e a kísérleti adatokból befittelt értékekkel. A jelenlegi számítási eljárásokkal ez sem lehetséges, sajnos.
Így egyelöre a Ds tömege, amint ezt lentebb jeleztem, nem jelent komoly kihívást a standard modell, mint olyan számára. Illetve a tényleges kihívás az, hogy megbízható számítási eljárást kellene kifejleszteni, amivel magából a QCD-böl ki lehetne nyerni az erösen kölcsönható részecskék spektrumát. Jelenlegi módszereinkkel még a proton tömegét sem tudjuk elég pontosan meghatározni (bár nagyjából OK egyébként, de a pontossága még a Ds-hez sem lenne elég). |