Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2003-05-04 18:16:02 65
A Kevesebb mint egy évig esetében tökéletes „joghézag” van a szabályzatban. Mivel ez egy ritkább és meglehetősen új alakulat, feltételezem, hogy elkerülte a szabályzat szövegezőinek a figyelmét. Így szerintem itt az okosabb megoldás a vessző nélküli, de nem merem ezt olyan bizonyossággal állítani, mint a több mint esetében (találkoztam már olyan több mint-es példával, amelynél nem lehetett eldönteni, melyik esetbe is sorolható). A mint előtti vessző kérdése amúgy elég bonyolult. A szabályzat beszél a Bátyámat mint tanút hívták be a bíróságra típusról, de hallgat a Bátyámat, mint tanút, később hívták a tárgyalóterembe típusról, ennek a mindkét oldali vesszőzése (zárójelezése, gondolatjelezése) csak speciálisabb szakirodalomban említtetik.

„a szabályok betartása fontosabb, mint a megértése”
De ahhoz, hogy az ember ténylegesen be is tudja tartani, előbb meg kell érteni. Itt van egyébként szerintem a helyesírási szabályzat legnagyobb sara: nagyon sokszor nem fűz semmi magyarázatot a dolgokhoz, nem írja le, miért jutott a bizottság erre az álláspontra. A kérdések egy része megválaszolható a szakirodalom alapján, de jelentős hányadára csak a helyesírást gondozókkal folytatott beszélgetések során derül fény.

„a könyvcímekre vonatkozó szabály visszamenőleg is érvényes?”
Szerintem feltétlenül. Még ennél tulajdonnévszerűbb tulajdonneveket is modernizálunk: nem Kazinczy Ferenczről, hanem Kazinczy Ferencről beszélünk. Irgalmatlan feladat lenne minden mű esetében tudni, mi volt az első megjelenéskori címe, mi volt az éppen aktuális helyesírási norma, indokolt volt-e a szerzőnek az akkori normától való eltérése, stb. (Még mielőtt megkérdeznéd: a helyesírási szabályzat arról a speciális esetről nem ír, amikor tagmondatok felsorálását zárja a stb., így a stb. előtti vessző tiltása erre nem vonatkozik. – Itt is az a helyzet, hogy a szabályt megértés nélkül nem tudjuk betartani.) Versszövegek modern kiadásában is modernizálni szokás a helyesírást (a stilisztikai-verstani szempontból megtartandók kivételével), nemcsak népszerű kiadásokban, hanem még kritikai kiadásokban is. Sokat bosszankodtam például azon, hogy Juhász Gyula verseinek kritikai kiadásában a /c/ hang jele mindvégig a c betű. Mivel éppen ebben az időszakban váltotta fel a cz-t a c, azt akartam megnézni benne, hogy Juhász Gyula miként tért át egyik írásmódról a másikra, s ez ennek folytán lehetetlenné vált. Vagy a régi magyar szövegek kiadásai sem használhatók helyesírástörténeti kutatásokra. A Kázmér-féle családnévszótár járt el ugyanakkor e kérdésben a leginkább elnagyoltan, ugyanis a régi források modern kiadásaiból vett névadatokat az eredeti dátummal, de a modernizált helyesírással közölte (ráadásul erről az eljárásról az előszóban sem adott számot), eltelt egy időbe, míg leesett a tantusz.
Mindent összefoglalva ilyenkor az a szokásos eljárás, hogy a műről mai helyesírással „beszélünk”, bibliográfiában azonban (a visszakereshetőség miatt) az eredeti írásmódot tüntetjük fel. Mivel azonban a címek jelentős részét verzálisan, azaz csupa nagybetűvel szedték, ráadásul a művek megtalálhatóságában a kisbetű-nagybetű megkülönböztetésének nincs jelentősége (általában a számítógépes információkereső rendszerek érzéketlenek a kezdőbetű fajtájára, illetve a betűrend sem különbözteti meg a kis és nagy kezdőbetűt), célszerű követni (magyar nyelvű bibliográfián belül akár idegen címek esetében is) azt az eljárást, hogy egyedi cím: csak az első betű (illetve az esetleges tulajdonnévi tagok kezdőbetűi) nagyok, állandó cím: minden lényeges szó nagybetűvel kezdődik.
Az általam megszokott eljárásban tehát az angol címekben csak az marad nagybetűs, ami folyamatos szövegben is az lenne, tehát a Monday nem lenne kisbetűs, vagy a németben a főnevek nagy kezdőbetűje megmaradna, ha egyedi címről van szó, de orosz sorozatcímeknél is minden lényeges szót nagybetűvel kell kezdeni. Kivételt talán csak a latin címek jelentenek, ahol nagyon erős hagyománya van a minden lényeges szó nagybetűs kezdésének; ahhoz valószínűleg jobb nem hozzányúlni.
Mivel ezek a kérdések már a szaktudományi gyakorlatot érintik, túlzás lenne az akadémiai helyesírási szabályzat (Fábián Pál professzornak, az 1954-es és az 1984-es helyesírási szabályzatok legmeghatározóbb személyiségének a szavaival élve: a magyar helyesírás alkotmánya) szintjén rendezni az ilyen problémákat.

Előzmény:
Tecs Creative Commons License 2003-05-04 16:27:27 63
"A citált mondatomra 243. szabálynak ez a része vonatkozik:"

Miután elküldtem a válaszomat, puszta érdeklődésből továbbolvastam a szabálykönyvet, és akkor rájöttem, hogy befaragtam a példával. Ugyanakkor szerencsés véletlen is, hogy pont a „több mint”-re akadtam rá mint feltételezett elütésre. A „mint” előtti vessző használatának szabálya egyike volt azoknak, amelyekben biztosnak hittem magam és lám, mégis van kivétel, épp a „több mint” szerkezet... Van ebben több tanulság a magam számára:
- ne csak abban törekedjem szerénységre, amiben profi vagyok, hanem abban is, amiben amatőr;
- a szabályok betartása fontosabb, mint a megértése („Több mint öt évig élt külföldön” – nem kell vessző. „Kevesebb, mint egy évig élt külföldön” – kell vessző - ?!?)
- ezentúl a „több mint tíz éves tapasztalat”-szerű kitételeket vessző nélkül fogom írni.

A Magyar értelmező kéziszótárral kapcsolatban van egy kérdésem: a könyv címekre vonatkozó szabály visszamenőleg is érvényes? Egy kitalált, szándékosan extrém példa: idézek egy XIX. század végi könyvből, melynek címe "Bodri, a lánczos kutya". A mű nem ért meg újabb kiadást. A mai helyesírási szabályok szerint kell megjelölnöm a forrásmű címét?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!