Keresés

Akkor ha van kedved, itt folytathatnánk a beszélgetést. Természetesen mindenki mással is, akit érdekel.
Idézem kérdéseidet:

- mi a véleménye a református egyháznak a keresztség mibenlétéről,
- miként vélekedik a református egyház a keresztény felekezetek kapcsolatáról,
- miként vélekedik a raformátus egyház a nemkeresztény egyistenhívő vallásokról, illetve a többi, nem monoteista vallásokról,
- miként vélekedik a református egyház az Istenben nem hívőkről?
Természetesen, ha úgy gondolod, hogy nem feladatod egyházad, felekezeted nevében beszélni, úgy nagyon szívesen meghallgatom saját véleményedet is ezen témákban, ha úgy gondolod, hogy meg kívánod osztani ezt velem, vagy a többi hozzászólóval.

Nem vagyok gyakroló hívő református, ezért kérdésekre inkább idéznék a Helvét hitvallásból:

"Isten egyházában csupáncsak egy keresztség van (Eféz. 4,5) és elég is egyszer megkeresztelkedni, vagyis Istennek szenteltetni. Az egyszer elfogadott keresztség pedig az egész életen keresztül tart, és ez, az Isten gyermekeivé való fogadtatásunknak örök pecséte
...
Viszont a keresztség jegye által elkülönít minket Isten minden másféle vallástól és néptől és önmagának szentel tulajdonul.
...
Ezenkívül az egyház egy testéül keresztelkedünk meg, (Gal. 3,27-28) hogy az egyház minden tagjával egyugyanazon vallásban és egymás iránt való kölcsönös kötelességekben szépen megegyezzünk. (1 Kor. 12,13)
...
Hisszük, hogy a keresztségnek legtökéletesebb alakja az, mellyel maga Krisztus megkeresztelkedett és amellyel kereszteltek az apostolok. Tehát, amiket azután emberi találmányból hozzáadtak és alkalmaztak az egyházban, azokat nem tartjuk szükségeseknek a keresztség tökéletes voltára nézve; ilyesfélék: az ördögűzés, aztán az égő gyertya, olaj, só, nyál és egyéb hasonló dolgok, valamint az is, hogy a keresztséget évenként kétszer többféle ceremóniával megszentelik. Mert mi azt hisszük, hogy az egyháznak egyetlen keresztségét Isten az első szereztetéskor megszentelte és az ige által megszenteli s most is foganatos az, az Isten első megáldása következtében.
...
Kárhoztatjuk az anabaptistákat, akik tagadják, hogy a hívőktől született kisdedeket meg kell keresztelni. Minthogy már az evangéliomi tudomány szerint ezeké a mennyeknek országa és ők az Isten szövetségében bennevannak: ugyan miért ne közölnök velök az Isten szövetségének jegyét? Miért ne avatnók fel őket a szent keresztség által, holott ők bennevannak az Isten egyházában és Istennek tulajdonai? Kárhoztatjuk az anabaptistákat más egyéb tanítmányaikért is, amelyek az Isten igéjével merőben ellenkeznek. Mi tehát nem vagyunk anabaptisták és nincs is velök semmi közünk semmiféle dolgukban.
...
Kárhoztatjuk tehát mindazokat, akik tagadják a testnek valóságos feltámadását, vagy akik - miként jeruzsálemi János (aki ellen Hieronymus írt) - helytelenül vélekednek a megdicsőült testekről. Kárhoztatjuk azokat, akik azt vélték, hogy egykor a gonosz lelkek és istentelenek is mindnyájan idvezülni fognak és vége lesz a büntetéseknek. Mert világosan megmondotta az Úr: Az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik. (Márk 9,44.48) Ezenkívül kárhoztatjuk a zsidós ábrándokat, mintha az ítélet napja előtt arany korszak állana be e földön és a kegyesek, legyőzvén hitetlen ellenségeiket, a világ birodalmait elfoglalnák. Mert az evangéliomi igazságban (Máté 24 és 25 Luk.18) s az apostoli tanításban (2 Thess. 2 2 Tim. 3 és 4) egészen mást találunk előadva.
...
Mert akik idvességöket Krisztuson kívül bármi egyébben keresik, azok az Isten kegyelméből kiestek és Krisztus nekik semmit sem használ. (Gal. 5,2-4)"

Nem akarom bemásolni az egészet, de azt hiszem a kérdések zömére így is válasz lehet a református egyház tanítása.

Ami a saját véleményemet illeti, az eltér - mint ahogy tulajdonképpen mindegyik másik keresztény egyháztól is.
A keresztséget zömmel formális és hagyományos rituálénak tartom sok esetben, mint ahogy az a saját esetemben is történt. Kis gyerekként kereszteltek meg, de harmincegynéhány éves koromig meggyőződéses ateista voltam. Aztán történtek dolgok és valahogy megéreztem Isten jelenlétét. De ez még amolyan tétova útkeresés volt, azt hittem választanom kell különböző vallások között. A buddhizmus, tao igen hatottak rám, a reinkarnációt kifejezetten igazságosnak tartottam. Érdekes módon éppen a keleti vallások hatására döntöttem úgy, hogy nem lehet véletlen hogy hova születek és helyesebbnek véltem ebben maradni. Aztán egyéni tapasztalatom (amit nehezen lehetne megfogalmazni, úgyhogy bele sem kezdek) és az elém került gondolatok hatására kristályosodott ki bennem, hogy hazataláltam, amikor a Szentháromság hitének kegyelmében részesültem.
A többi valláshoz való viszonyomban egyetlen meghatározó van: ha az az ember saját döntését jelenti, akkor szerintem inkább világnézet, semmint hit. És ezt nem minősítésnek szánom, mint ahogy az ateizmus sem. Egyedül az őszinteséget tudom elfogadni, mert szerintem az vezet mindannyiunkat a helyes útra. Amiben csak hinni lehet, - mert a tudás szerintem nem erre van.
Azt hiszem a legnagyobb toleranciára mégis a keresztényekkel szemben van szükségem - sajnos ez tény.
Egyelőre ennyi.

oncogito