Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003-04-25 14:08:37 15
OK. Paraméterek:

kvarktömegek (Higgs Yukawa csatolások): 6 db
kvark keveredési szögek: 3 db + 1 db fázis
csatolási állandók: 3 db (erös - ehelyett szokás inkább a QCD lambda-skála, gyenge, elektromágneses).
lepton tömegek (elektron, müon, tau): 3 db
Higgs vákuum várható érték: 1 db
Higgs tömeg (vagy öncsatolás): 1 db

Ez összesen 18.

A neutrínók tömegét nemrég mutatták ki, ennek alapján bejön még:

neutrínó tömegek: 3 db
lepton keveredési szögek: 3 db + 1 fázis

Ez még 7.

továbbá beszámolható még a QCD topologikus, ún theta paramétere is, ami tudomásunk szerint igen kicsi, lehet egzaktul nulla. Plusz 1.

Általában a szokásos 18 paramétert vesszük alapul. Az ezek ismeretében megjósolható fizikai jelenségek, mérhetö paraméterek, hatáskeresztmetszetek, radiatív korrekciók stb. száma több százas nagyságrendü, felsorolni is nehéz lenne. A modell semmilyen ismert kísérleti ténnyel nincs ellentmondásban. Precíziós tesztek (pl. Z közvetítö bozon tömege, elektron anomális mágneses momentuma stb.) egyes esetekben 10 jegy pontosságot is elérnek. Kvalitatíve is teljes az egyezés a tapasztalattal (kvark bezárás, hadronizáció stb.), nemperturbatív számítások, Monte-Carlo szimulációk eredményeinek tömkelege szól még mellette.

Néhány dolgot nehéz számolni, föleg, amiben erösen kölcsönható ún. hadronok szerepelnek, a kvantumszíndinamika erösen csatolt volta miatt, de azért van egy csomó eredmény itt is.

Ami ezen túl van, azt szokás új fizikának nevezni. Kísérletek, elemzések tízezrei után az a kép alakult ki, hogy

1. Ma nincs olyan kísérleti eredmény, megfigyelés (ideértve asztrofizikát is), ami a standard modellnek ellentmond. A neutrínótömegek az egyetlen kiterjesztés, de ez nem igazán alapvetö, csak 7 új paramétert jelent.

2. Az egyetlen hiányzó összetevö a Higgs bozon. Igazából ez sem feltétlenül kruciális, a jelenlegi skálákon ugyanis elég annyit tudni, hogy szimmetriasértés van, a sértés paramétere a gyenge mértékcsoport dublett ábrázolásában van. Ez lehet egy szimpla skalártér (Higgs), de lehet esetleg egy bonyolultabb mechanizmus is, a részletei a jelenlegi energiákon nem érdekesek. Ha meglesz a Higgs, jó, ha nem, akkor sincs nagy baj, kisebb módosítás még mindig elképzelhetö.

3. Az egyetlen komoly elméleti pont, ahol csiszolni kell a számítási módszereket, az erös kölcsönhatás. Új és hatékonyabb módszerek kellenek a bezárás vizsgálatára (hogyan vannak kötve a kvarkok a hadronokban), hogy pontosabb számszerü jóslatokat tudjunk kicsikarni az elméletböl alacsony energián. Nem nagyon gondolja senki, hogy eltérés lesz, de hátha. És az elméleti alapok miatt is megéri, hogy megpróbáljuk jobban megfogni az erösen csatolt térelméleteket, ez máshol még jól jöhet (pl. kvantumgravitáció).

4. A standard modell nem lehet a mindenség fundamentális elmélete. Egy effektív elmélet, ami az ismert energiaskálákon igaz. Ez fontos kritérium a nagy egyesítések, húrelmélet stb. vizsgálatánál: vissza kell adniuk a standard modellt az 1 TeV (teraelektronvolt) alatti energiákon lejátszódó folyamatokra. Mindenki arra számít, hogy elég nagy energián látszani fognak eltérések a standard modelltöl. Ezek jellegére már számtalan elképzelés, szcenárió van, de kísérleti erdemények nélkül nem lehet szelektálni a modell jelöltek között. Illetve egyes jelölteket már ki lehetett zárni, mert túl nagy eltérést jósoltak volna a standard modelltöl, ami a pontosabb eredmények miatt kizárható.

Hogy miket saccol, azt hadd ne írjam le. Kismillió dolog van, a müon élettartamától a proton-proton mélyen rugalmatlan szórás hatáskeresztmetszetéig.

Muster Mark Creative Commons License 2003-04-25 03:06:42 14
Sokat, de fejlődnek.
A hozzászólás:
notwe Creative Commons License 2003-04-24 19:43:06 13
Másik topikban írtad:

„Túl jól müködik a jelenlegi, ún. standard modell. A kísérletek szinte semmilyen eltérést nem mutatnak”

Azért jó lenne, ha felsorolnál néhány adatot, hogy mit is jelent az a túl jó: pl. mit, milyen hibával saccol az elmélet, hány illesztési paramétert kell belerakni stb..

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2003-04-23 15:42:22 12
Nincs ismert oka.

A pion nem elemi, hanem egy kvark-antikvark pár kötött állapota.

Elemi skalármezökröl általában azt gondoljuk, nem nagyon vannak. Ezért kételkednek sokan egy elemi Higgs létezésében. Ennek sok oka van, de most nem szívesen mennék bele.

Kettönél nagyobb spinü részecskékröl azt gondoljuk, nem lehet konzisztens kölcsönható elméleteket felírni velük, kivéve, ha végtelen sokan vannak (pl. húrelméletben alacsony energián, ott Planck-tömegnyi osztással végtelen toronyból áll a spektrum). Ennek viszont ismert matematikai oka van.

A graviton létét nem zárja ki semmi. Hogy nem elemi, ez bizonyos spekulációk tárgya. Eszerint a gravitáció nem fundamentális kölcsönhatása, hanem van valami még fundamentálisabb, amihez a gravitáció úgy viszonyul, mint a van der Waals kölcsönhatás az elektromágnességhez. Ezt sokan nem szeretik, mert az einsteini elmélet szerint (ami jelenlegi ismereteink szerint minden gravitációs jelenséget nagy pontossággal és korrektül leír) a gravitáció valami nagyon fundamentális, és a téridö dinamikájával kapcsolatos. Az, hogy a téridö nem egy passzív színpad, hanem dinamikus objektum, számomra nagyon természetesnek tünik. Meglepödnék, ha nem így lenne. Azon ellenben nem lepödnék meg, ha a folytonos, differenciálható sokaságként elképzelt téridöröl alkotott elképzelés szertefoszlana a kvantumgravitációban, söt, ezt várom.

A graviton létével a probléma a következö. Általában a részecskék a mezök kvantált rezgései. Kis rezgések esetén harmonikus közelítés alkalmazható, ilyenkor a részecskék gyengén hatnak kölcsön. Egy ilyen közelítésben lehet beszélni individuális részecskékröl (pl. amikor messze vannak egymástól egy szórásfolyamat elején vagy végén).

A gravitációnál ellenben nagyon nem természetes kis rezgésekröl beszélni. Gyenge gravitációs térnek stb. nincs koordinátainvariáns értelme, márpedig azt gondoljuk, hogy igazi fizikai objektumoknak valahogy koordinátafüggetlennek kell lenniük. Egyébként görbült téridöben a részecske kép is csak nagyon viszonylagosan tartható fel, a mezökröl viszont minden további nélkül lehet beszélni, kvantált formában is.

Pl. egy gyorsuló megfigyelö a szokásos vákuumot höfürdönek észleli, tele részecskékkel. Ez az Unruh effektus. A gyorsuló megfigyelö ellenben ált relben egyenértékü egy nem gyorsuló, homogén gravitáviós térben lévövel (liftes gondolatkísérlet). Tehát gravitáció jelenlétében nem nagyon van értelme azt mondani, hogy a vákuum üres. Egy megfigyelö azt mondhatja, igen, a hozzá képest gyorsuló meg úgy látja, részecskék egész rendszerén úszik keresztül, amik egy adott hömérsékletü egyensúlyi eloszlásban vannak.

Egyszóval gravitációs rendszerekben a részecskekép nemcsak gravitonokra, de más részecskékre is problémás lenne. Gravitonokra meg még problémásabb. De annak van értelme, hogy valamely háttér téridöhöz képest kis perturbációit nézzük a téridönek, ezek lehetnek gravitációs hullámok, és ha gyengék, viselkedhetnek úgy, mint az adott fix háttéren mozgó kettes spinü részecskék. Ezek lennének a gravitonok.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!