Keresés

Részletes keresés

notwe Creative Commons License 2003-04-24 19:43:06 13
Másik topikban írtad:

„Túl jól müködik a jelenlegi, ún. standard modell. A kísérletek szinte semmilyen eltérést nem mutatnak”

Azért jó lenne, ha felsorolnál néhány adatot, hogy mit is jelent az a túl jó: pl. mit, milyen hibával saccol az elmélet, hány illesztési paramétert kell belerakni stb..

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2003-04-23 15:42:22 12
Nincs ismert oka.

A pion nem elemi, hanem egy kvark-antikvark pár kötött állapota.

Elemi skalármezökröl általában azt gondoljuk, nem nagyon vannak. Ezért kételkednek sokan egy elemi Higgs létezésében. Ennek sok oka van, de most nem szívesen mennék bele.

Kettönél nagyobb spinü részecskékröl azt gondoljuk, nem lehet konzisztens kölcsönható elméleteket felírni velük, kivéve, ha végtelen sokan vannak (pl. húrelméletben alacsony energián, ott Planck-tömegnyi osztással végtelen toronyból áll a spektrum). Ennek viszont ismert matematikai oka van.

A graviton létét nem zárja ki semmi. Hogy nem elemi, ez bizonyos spekulációk tárgya. Eszerint a gravitáció nem fundamentális kölcsönhatása, hanem van valami még fundamentálisabb, amihez a gravitáció úgy viszonyul, mint a van der Waals kölcsönhatás az elektromágnességhez. Ezt sokan nem szeretik, mert az einsteini elmélet szerint (ami jelenlegi ismereteink szerint minden gravitációs jelenséget nagy pontossággal és korrektül leír) a gravitáció valami nagyon fundamentális, és a téridö dinamikájával kapcsolatos. Az, hogy a téridö nem egy passzív színpad, hanem dinamikus objektum, számomra nagyon természetesnek tünik. Meglepödnék, ha nem így lenne. Azon ellenben nem lepödnék meg, ha a folytonos, differenciálható sokaságként elképzelt téridöröl alkotott elképzelés szertefoszlana a kvantumgravitációban, söt, ezt várom.

A graviton létével a probléma a következö. Általában a részecskék a mezök kvantált rezgései. Kis rezgések esetén harmonikus közelítés alkalmazható, ilyenkor a részecskék gyengén hatnak kölcsön. Egy ilyen közelítésben lehet beszélni individuális részecskékröl (pl. amikor messze vannak egymástól egy szórásfolyamat elején vagy végén).

A gravitációnál ellenben nagyon nem természetes kis rezgésekröl beszélni. Gyenge gravitációs térnek stb. nincs koordinátainvariáns értelme, márpedig azt gondoljuk, hogy igazi fizikai objektumoknak valahogy koordinátafüggetlennek kell lenniük. Egyébként görbült téridöben a részecske kép is csak nagyon viszonylagosan tartható fel, a mezökröl viszont minden további nélkül lehet beszélni, kvantált formában is.

Pl. egy gyorsuló megfigyelö a szokásos vákuumot höfürdönek észleli, tele részecskékkel. Ez az Unruh effektus. A gyorsuló megfigyelö ellenben ált relben egyenértékü egy nem gyorsuló, homogén gravitáviós térben lévövel (liftes gondolatkísérlet). Tehát gravitáció jelenlétében nem nagyon van értelme azt mondani, hogy a vákuum üres. Egy megfigyelö azt mondhatja, igen, a hozzá képest gyorsuló meg úgy látja, részecskék egész rendszerén úszik keresztül, amik egy adott hömérsékletü egyensúlyi eloszlásban vannak.

Egyszóval gravitációs rendszerekben a részecskekép nemcsak gravitonokra, de más részecskékre is problémás lenne. Gravitonokra meg még problémásabb. De annak van értelme, hogy valamely háttér téridöhöz képest kis perturbációit nézzük a téridönek, ezek lehetnek gravitációs hullámok, és ha gyengék, viselkedhetnek úgy, mint az adott fix háttéren mozgó kettes spinü részecskék. Ezek lennének a gravitonok.

Előzmény:
Muster Mark Creative Commons License 2003-04-23 15:22:01 11
És az miért van, hogy az összes, jelenleg eleminek ismert részecske 1/2 vagy 1 spinű? (Kivéve a 0 spinű pion). Nem lehet, hogy van ennek valamiféle eddig nem ismert oka?

...mert akkor a kettes spinű graviton vagy nem elemi, vagy nem létezik, vagy ez lesz az első elemi, nem 1/2 vagy 1 spinű részecske.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!