Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003-04-23 15:10:14 10
Egyes spinü bozon két azonos töltés között taszítást hoz létre, kettes spinü bozon pedig vonzást. Nullás spinü ismét vonzást. Ellentett elöjelü töltések között éppen fordítva.

Na most a gravitációs töltése mindenkinek pozitív (ez a tömeg), ezért a gravitáció mindig vonzó, (legalábbis ebben a gravitonos képben, ami gyenge gravitációs terek esetén lehet jó közelítés - ha vannak egyáltalám gravitonok, a kvantumgravitáció lehet teljesen meglepö dolog is, amire az eddigi fogalmak közvetítö részecskékröl stb. nem érvényesek). Az elektromos töltés elöjele változhat, ezért a létrejövö erö is lehet taszító vagy vonzó.

Muster Mark Creative Commons License 2003-04-23 14:50:05 9
A gravitoné is nulla (ha létezik).
A gluonoké is nulla. Ezért az erős kölcsönhatás hatótávolsága is végtelen lenne, de a gluonok színtöltést is hordoznak, ezért a kvarkok által polarizált virtuális gluontér (...vagy mi) ereje a távolsággal nő, ezért a kvarkok semekkora energián sem tudnak eltávolodni egymástól, mert az energia növelésével csak új kvarkok jönnek létre.

A gyenge kölcsönhatás W és Z bozonjainak viszont nem nulla a tömege. A tömeget létrehozó Higgsé (ha létezik) sem nulla.

A hozzászólás:
elterito Creative Commons License 2003-04-22 16:48:18 5
És annak, hogy a közvetítő részecske spínje egy vagy kettő, milyen szerepe van abban, hogy a kölcsönhatás vonzó, vagy taszító? A bozonok közül csak a foton nyugalmi tömege nulla, vagy van más ilyen is? (lévén a gravitáció hatótávolsága végtelen)

köszi kedves 137

elterito

Előzmény:
szazharminchet Creative Commons License 2003-04-22 12:55:45 4
A sztenderd modell nem tartalmaz szuperszimmentriát, az már annál újabb elmélet. A standard modell az, amit ma már (nagyjából) biztosan tudunk, szuperszimmetrikus részecskéket még sehol sem detektáltak.

A részecskék számánál sokkal fontosabb annak az "oka": a szimmetria ami szerint a standard modellben csoportosítani lehet a részecskéket:
van három kvarkcsalád: könnyű (u,d), közepes (s,c) és nehéz (t,b).
Minden családban egy -1/3 és 2/3 töltésű kvark található. A hadronok és a mezonok a kvarkokból épülnek fel.
Szintén három lepton-család van: ez elektron, a müon és a tau. Minden családba tartozik egy lepton (ez az elektronhoz hasonlít, erről nevezzük el a családot) és egy neutrinó. A standard modell szerint ez utóbbi tömege nulla (ez a neutrinóoszcillációs kísérletek szerint nem jó, ez is az egyik továbblépési irány).

Ezzel a fermionokat (az anyagot alkotó részecskéket) be is fejeztük, már csak a közvetítő részecskék (ezek bozonok) vannak hátra: ezek a foton (elektromágneses kcsh.) a tömeges vektorbozonok (W és Z, a fotonhoz hasonlóan közvetítik a gyenge kölcsönhatást) és a gluonk (erős kcsh.).

A tömeges leptonoknak és a kvarkoknak elektromos töltésük van. Az összes lepton és kvark részt vesz a gyenge kölcsönhatásban, színük (ez csak név!!! igazából erős töltést kellene mondani, ebből három féle van) csak a kvarkoknak van, így az erős kölcsönhatásban csak ezek vesznek részt.

A Higgs-részecskét eredetileg azért vezették be az elméletbe, mert az olyan kvantumtérelméletek, amiben tömeges közvetítőrészecskék (vektorbozonok) vannak, nagyon nehezen kezelhetőek (nem renormálhatóak), és ezt a problémát a Higgs-mechanizmus bevezetése megoldja (valójában tömegtelen részecskék, de alacsony energián a Higgs-mező miatt tömegesként viselkednek). Így a Higgs-részecske felfedezése amellett, hogy a standard modellt teljessé tenné, az egész koncepciót is alátámasztaná.

Láthatjuk, hogy a neutrinóoszcillációt, neutrinótömeget a standard modell nem tartalmazza, szintén nem írja le a gravitációt (és ha van szuperszimmetria, akkor azt sem).

Üdv
137

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!