Keresés

Részletes keresés

apafej60 Creative Commons License 2003-04-21 08:03:36 140
"a feleségem nem hajlandó elfogadni azt, hogy én alkoholista vagyok. Szerinte én ezt csak (egyéb lelki bajaim miatt) bebeszélem magamnak. Az utóbbi idöben már el is zárkózott attól, hogy beszéljünk róla"

Hüha! Na erre mondtam, hogy akkor ti még mindig nem játszottátok végig, amit mi. Persze minden relatív. Nekem megint megvan a 24 józan órám, tehát ennek megfelelöen látom a dolgokat.

Szóval olyasmit vársz a feleségedtöl, amit sohasem kaphatsz meg töle, és ettöl mindketten szenvedtek. Mindketten ugyanabban a csapdában vagytok. Nem csak mi alkoholisták hárítunk és tagadunk ám irracionális módon, hanem a nem alkoholista hozzátartozóink is! A feleséged sem tudja bevallani saját magának, hogy a férje alkoholista, és ezért nem haragudhatsz rá, söt, lehet, hogy inkább hálás lehetsz neki.

Egyrészt, nem tudja mi az alkoholista. Valószínüleg csak annyit tud a dologról, hogy alkoholistának lenni valami szörnyü és REMÉNYTELEN dolog. Ahogy a társadalmunk túlnyomó része, ö is úgy gondolja, hogy ha tényleg alkoholista vagy, akkor el kell hagynia, mert nincs más választása. Azt várod töle, hogy ezt mondja ki, és eszerint cselekedjen?

A feleségem hallgatását és elzárkózását én már jól ismerem, és rájöttem, hogy nem szabad azzal nyaggatnom, hogy "értse meg", hogy alkoholista vagyok. Hogyan "érthetnénk meg" mi, férfiak, hogy milyen gyereket szülni? Nyilván sehogy, pedig ott voltam mindkét gyerekem születésénél. Mégis: sohasem tudunk úgy beszélni a gyerekszülésröl meg a szoptatásról, mint ök egymással.

Alkoholistát csak alkoholista "értheti meg", bármit jelentsen is ez. Ha azt akarod, hogy a feleséged megértsen ebben a dologban, akkor valahogyan alkoholistává kéne tenned, ez ugye nem cél.

Valahol írtam már a felelötlen pszichológusokról, akik szét tudják szedni az embert, aztán nem tudják összerakni. Ha a hozzátartozóinkat nyaggatjuk a problémáinkkal, akkor ilyenek leszünk mi is, még a végén jól szétszedjük öket, aztán meg nem tudjuk összerakni.

Uff.

A hozzászólás:
Menoitész Creative Commons License 2003-04-20 23:53:37 131
Szia irregular,

rád mindig lehet számítani, ahogy mondani szokták: "barát a bajban".

Válaszolok a kérdésekre.
Az elmúlt néhány nap vitái inkább arról szóltak, hogy a feleségem nem hajlandó elfogadni azt, hogy én alkoholista vagyok. Szerinte én ezt csak (egyéb lelki bajaim miatt) bebeszélem magamnak. Az utóbbi idöben már el is zárkózott attól, hogy beszéljünk róla. Az ö álláspontja az, hogy amíg ennyit foglalkozom a gyerekkel és vele, amíg boldoggá teszem öket, addig simán belefér az, hogy néha "kiengedem" a gözt.
Azért is mondtam el neki ezt a topicot a telefonba és azért írtam külön neki, hogy lássa: a helyzet sokkal rosszabb mint gondolja.
Tudom, korábban nem voltam vele igazán öszinte, meggyözö ezen a téren.

Igen, jól látod. Most nagyon szomorú vagyok.
Persze még 1-2 sör és el fog múlni ez az érzés.
Bár most , hogy írok nektek, kicsit kezdek kijózanodni. De ez csak átmeneti állapot.

Előzmény:
irregular Creative Commons License 2003-04-20 23:00:17 126
Szia Menoitész!
Elég veszélyesek a magányos ünnepnapi esték,ilyenkor felerősödik,és egyre jön a sok negativ gondolat,amit mi itallal csillapitunk.
A viták miatt maradtál otthon?
Nemis rég,ha estére egyedül voltam,tudtam hogy iszok majd,nem is tudtam nem megtenni.Addig kellett inni,mig lelassult az agyam,nem tudtak peregni a gondok,rossz érzések,aztán már csak utántöltés,iszogatás,ez volt a "lightos" eseménygyorsitó tömény,teljes filmszakadás nélkül.
Gondolom nagyon szomorú vagy most...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!