Keresés

Részletes keresés

tölgy Creative Commons License 2003-04-21 00:11:42 134
:-)

tudod szerintem azt érzik, hogy nem mész velük (van kifogás, pl nem szereted ahova menni kell, ők megértők Veled, de hiányzol nekik! mert minden élményben közösen !Veled együtt szeretnének lenni!
ezt megérted?
és azzal, hogy már vártad, hogy most egyedül legyél ez rezdüléseiben ott van akkoris ha ebédnél kellemes volt az együttlét, dehogy tovább már nem leszel velük, és már erre gondolsz...
áá
ez hosszu
de hidd el, ott a bizonytalanságérzés bennük is.
igen, elhiszik, hogy dolgozni kell, hogy nyugalom kell a munkádhoz(nem zavarnak) és örülnek mikor elszakadsz a kötelességektől, velük vagy, de, de, de...
mehettek közös kirándulásokra, nyaralásokra, de ha mélyedre nézel (majd, nem most) akkor érzed:van egy külön-nélkülük életed-amit eldugsz előlük (most mindegy milyen indokot találsz rá magadnak)a lényeg, van amit nem vállalhaszt elöttűk, és ez eltávolít akaratlanul is.
a BIZALOM az igazi jele a szeretetnek!(nagyon szvsz!)

de mindez tényleg nem "szemrehányás", hanem gondolatébresztő.

ja:és amitől Te szenvedsz attól ők azért is szenvedhetnek, mert szeretnek, és akit szeretünk azt mindig boldognak szeretnénk látni/érzékelni-gyermekien!:-)

jóéjt, és a locsolásról ne feledkezz meg, mert ugyan mindenki azt mondja :á ez olyan ciki, de mégis várja minden leány/nő, hogy "gondolnak"rá! szivből kivánják neki, hogy fiatal /szép /egészséges maradjon az életvizének szimbóluma által:-)

A hozzászólás:
Menoitész Creative Commons License 2003-04-20 23:42:11 130
Tudod te mindig is a "szívem csücske" voltál, mióta írok ide ebben a témában és te hozzászólsz.
Ez amit most írtál, ez különösen nagy hatással volt rám, mert segítökész szándékkal egy kicsit kitárulkoztál egy vadigennek, és közben vállalod azt, hogy esetleg a saját családi békédet kockáztatod ezzel.

Jól látod amit a családi békéröl írsz, meg a szeretteimröl. Egy dolgot nem érzel át igazán: nálam sem a gyerekem, sem a feleségem nem szenved attól, hogy iszom. Ettöl a szartól egyedül én szenvedek, bár tény: egyre nagyobb eröfeszítést igényel tölem az, hogy ök ne lássák kárát az iszákos napoknak.

Tanulni kell kezelni a feszültségeket?
Biztosan így van, de mégis hogyan? Van rá valami módszer? Én gyakorlom jópár éve a mindennapos stressz kezelését, elég siralmas eredményeket érek el :(

Előzmény:
tölgy Creative Commons License 2003-04-20 23:00:09 125
tudod ma kezembe került egy levél amit az egyik lányom írt (piszkozat, biztosan nem küldte el) egy ujságnak szánta;gondolom lelkirovatnak.
döbbenetes volt olvasni az elkeseredett sorait (14 éves volt akkor) már nagyon pokoli volt az életünk, és én azt hittem tudok minden rezdülést, félelmet ami bennük gyerekekben van ( a halucinációkról amit apa elmondott neki, a vitáikról, és rólam is ! hogy azt hiszi anya ért a gyerekekhez, gondjaikhoz.)
nos döbbenten olvastam.
és nem is tudom minek írom le, mert ő is olvas itt, bármikor visszaolvashat ha kiváncsi rám.
(akár ismét azért, hogy lám másokhoz "értek" azthiszem, közben meg mennyi mindent nem tudok kezelni (vagy olyan jól kezelni, hogy minden szereplő/résztvevő elégedett lehessen.)
nehéz!

és Neked:
szerintem tanulni kell kezelni a feszültségeket, streszt, hogy ne uralhasson hanem szembenézve vele -kibujni ugyse lehet!!-elvenni az erejét!
(tudom, mondani könnyű)

mert a legfontosabb a kiegyensúlyozott családi élet!
minden más csak felllendit és lesüllyeszt, mint az óriáskerék.
ha harmónikusan sikerül élni akkor sokkal jobban bejönnek az üzleti sikerek is, a veszteségeket is tul lehet élni.
másképp viszont összeroppanás felé vezet az út.
nem csak a tied, de a szeretteidé is.
és ez az amit nem akarsz.

átrendeződés kell, ezt már Te is látod.

kapaszkodó még van!
szeretnek a Tieid!! ez a legnagyobb erő!!!
a bizalom (ujra és ujra!)
visszaélni nem szép dolog, a "visszaélési kényszert" már Te "uralod", kivánom, hogy sikerüljön tényleg uralni!

üdv:tölgy

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!