Keresés

Részletes keresés

Iván Gábor Creative Commons License 2003-04-17 00:08:21 1122

"Az Amerikai Egyesült Államok közvélemény-kutatói szerint az emberek 82%-a hisz abban, hogy imájának gyógyító ereje van, és csak 13%-uk tagadja ezt. A lakosság 77%-a gondolja úgy, hogy Isten néha közvetlenül is beavatkozik a súlyosan beteg ember sorsába jóra fordítva azt, és csak 18% nem hisz ebben. Az emberek 73%-a hittel vallja: ha más imádkozik érte, az segít kilábalni betegségéből (mindössze 21%-uk állítja az ellenkezőjét). Az amerikaiak 64%-a érzi úgy, hogy az orvosoknak együtt kell imádkoznia páciensével, ha úgy kívánja, és csak 27% tagadja ennek fontosságát. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a világ technikailag és tudományosan legmagasabb szinten álló államában az emberek döntő többsége hisz abban, ami megfoghatatlan, természetfeletti, de szerves része életének, miközben egyre nagyobb számban utasítja el az orvosi beavatkozást. E számok tükrében szükségszerűnek látszik megvizsgálni: valóban van-e a hitnek akár az orvosi beavatkozást helyettesítő gyógyító ereje, vagy ez csak az ember képzeletének szüleménye?

Az immunrendszer nemcsak - mint korábban hitték - a kívülről támadó kórokozók, például a vírusok, a baktériumok ellen védi a szervezetet, hanem a belülről sarjadó rendbontás, például a daganatképződés ellen is. Ha az immun-homeosztázis felborul, fogékonnyá válunk a fertőző betegségekre éppúgy, mint a daganatokra. Immunrendszerünk állapota viszont - ma már tudjuk - jelentős mértékben függ idegrendszerünktől. Nem csak tapasztalati, hanem tudományosan is alátámasztott tény, hogy a depresszió kedvez az immunrendszer blokádjának, hogy a súlyos frusztrációk, éppen az immunrendszer elégtelen működése miatt, rosszindulatú daganatok kialakulásához vagy szóródásához vezethetnek. Ebből következik, ha valaki hiszi, hogy meggyógyul - akár imádkozással, akár az Isten közvetlen beavatkozásával -, az pozitívan befolyásolja állapotát, míg ha azt hiszi, hogy semmi és senki nem segít rajta, tehát feladja a küzdelmet, az végzetét hordozhatja. Az, hogy az amerikaiak imádságos tapasztalatai alapozzák-e meg hitüket vagy fordítva, nehezen dönthető el. Ugyanakkor a tudomány mai állása mellett a hit gyógyító ereje - bizonyos korlátok között - nem zárható ki. Nem azon van tehát a hangsúly, van-e ereje az imának (akárki mondja azt), hanem azon, hisz-e abban, hogy ez segít, s ezzel idegrendszere ösztönzi immunrendszerét a betegség leküzdésére.

A gyógyszerek hatásának tesztelésekor mindig végeznek placébóvizsgálatokat. (A placébó teljesen hatástalan anyag, gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó készítmény.) A betegek nagy része a placébótól is javul, tehát attól, hogy tudja, gyógyszerrel kezelik. Az eredmény ezért a gyógyszer hatásából le kell vonni. Minél körültekintőbben tudja az orvos a placébót beadni, annál inkább javul a beteg állapota. Nem bővelkedik az orvosi irodalom olyan adatokban, amelyek szerint súlyos betegségek, például rák placebótól meggyógyult volna, de fejfájás, émelygés, magas vérnyomás csökkenhet a hatására, és nemcsak szubjektíve, hanem objektíve is. És ez sem csekélység. Mivel a placébóban semmiféle hatóanyag nincs, kizárólag a beteg hite eredményezte a javulást. Nyilvánvaló azonban, hogy a beteg hite orvoslásában (gyógyszerezésébe) - bár fontos tényező - nem mérhető össze a vallásos ember istenhitével, melynek gyógyító ereje emiatt jóval nagyobb lehet. Hogy a vallásos ember elfogadja-e azt a magyarázatot, amely szerint hite segítette (közvetve) a gyógyulásban, vagy azt hiszi, Isten avatkozott bele (közvetlenül) életébe, az eredmény szempontjából lehet másodlagos, habár az ideológiai megközelítést tekintve nem az. ...folyt köv"

A hozzászólás:
Ordas Creative Commons License 2003-04-16 22:37:51 1121
Megkérem a kollégákat, adják be a KÚPOT (neked)!

:)))

Előzmény:
Iván Gábor Creative Commons License 2003-04-15 22:16:44 1119

Legalább olvasd el és utánna mondj róla véleményt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!