|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
riki86
 2003-04-13 07:50:35
|
92
|
Valamilyen szinten "örülök", ezeknek a fajtáknak, mert legalább ezek a fazonok ("hű, de kemény vagyok") leszálltak a N.J-ról és a dobiról. Ilyen emberek sajnos mindig voltak, vannak és lesznek. Csak egy-egy fajta bánja mindig a létüket.
Én azoktól is rosszul vagyok, akik két fajtatiszta kutyát (pl: rotti-masztiff, pitbull-rotti, stb.) kereszteznek, azért hogy "na, majd ezeknek a kölyke lesz a kemény, tökéletes kutya!" Persze anatómiáról és egyéb "balgaságokról" fogalmuk sincsen. |
|
Előzmény:
 |
|
riki86
2003-04-13 07:44:26
|
91
|
Egy időben a dobikkal is (sajnos) ez volt a helyzet. Nekem nagyon megtetszett a fajta, még gyerekkoromban, mert a lakótelepen, ahol laktunk volt egy barna szuka dobi, aki mindig az én (akkor még kölyök) Riki kutyámmal játszott. Annyira finoman, hogy öröm volt nézni.
De akkoriban ez nagyon ritka volt, mivel pontosan a lent említett fazonok tartottak dobermannt is. Amikor egyszer bejelentettem anyukámnak, hogy mennyire szeretnék egy dobermannt, teljesen megrémült, mert akkoriban szinte csak rémtörténeteket lehetett hallani róluk. Aztán annyira hajtogattam, hogy azt mondta, hogy ide a két szobás panelba nem jöhet harmadik kutya, majd akkor vehetek dobit, ha el tudunk költözni kertes házba. El is költöztünk. Az első fizuimat összerakosgatva vettem meg életem első Dobermannját (Cora), azóta is tart ez a "szerelem". Ő volt a család "házicicája", persze anyukám is megnyugodott, hogy nem ette meg a kutya a család egyetlen tagját sem. :O) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
