|
|
|
|
 |
tölgy
2003-04-04 23:17:33
|
24
|
nem ismerem sajnos (tényleg sajnos!!) a számot, igy a dallam nincs hozzá a fülemben:-)
és a lényege nagyon is idevágó:
"A tiszta űr a néma csend hogy egyedül kell
lenni
Megriaszt: ez nem beszél - ebbe' nincsen benne
semmi
Mindent bele a fejembe be
Hogy ne halljam saját magam
Mindent bele a fejembe be
Hogy ne halljam saját magam"
mi annyira riasztó a "magunkkal-levésben"?mibennünk mi a félelmetes?
csak úgy kérdem |
|
A hozzászólás:
 |
Menoitész
2003-04-04 23:10:02
|
22
|
Nem akarom apafej helyett megválaszolni a kérdéseket, de.
Szerintem ez az egész arról szól, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk egy-egy irodalmi, zenei stb. alkotásnak, na meg sznobizmus is rulez :). Ha nehéz időkben úgy érzem valaki megírta helyettem azt, amit érzek -esetleg ráadásul még nagyon jól is műveli a mesterségét -, akkor eljöhet az a perc, amikor nem akarom hallani/olvasni/látni, mert úgy érzem visszahúz a mélybe. Valószínűleg én is kidobom az ilyen dolgokat, aztán visszajönnek, mert jön mindig a depresszió is. Szerintem apafej valami ilyesmire gondolhat, amikor kidobásról beszél.
Ma ilyen idézgetős napom van (pedig általában nem szeretem az ilyen dolgokat - magyarázat: lsd. még 7. sör felbontása) szóval ide írom azt amit mostanában az autóban bömböltetek, és az énekessel együtt vonyítok :
Nekem csak arra jó minden ám hogy az agyam
Eltömjem és közben ne halljam saját magam
Mindenen van egy gomb csak az legyen benyomva
Hogy az adását mindenki ide bele nyomja
Mindent bele a fejembe be
Hogy ne halljam saját magam
Mindent bele a fejembe be
Hogy ne halljam saját magam
A tiszta űr a néma csend hogy egyedül kell
lenni
Megriaszt: ez nem beszél - ebbe' nincsen benne
semmi
Mindent bele a fejembe be
Hogy ne halljam saját magam
Mindent bele a fejembe be
Hogy ne halljam saját magam
Ez még annyira nem is jó, csak nekem mégis. Itt és most.
|
|
Előzmény:
 |
tölgy
2003-04-04 22:44:26
|
18
|
:-)
köszönöm!
apafej ÉRTÉK kidobálása érdekes téma lesz idővel biztosan!
van-e utána, később hiányérzet irántuk? (könyvek, cd-k pl) beszerzed-e ujra valamelyiket, mert valami odavitte az utad, és örültél neki? vagy ha megláttad felpolcolva akkor ujra a "kivele, nem kell" érzés jött fel benned, és tovább léptél a könyvesboltba, ujabba valami jó után kutatva, és ott motoszkál-e olyankor, hogy oké most találtam valami nekemvalót, megveszem, de nem félve teszed? nem sajnálod, nem fertőzi be már az első oldalt-ami pedig az izgatott kiváncsiságé lehetne teljességében, nos van ilyen féltő érzés az uj kezdetekor is?
érted mit nyögdécselek? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|