Keresés

Részletes keresés

blindowl Creative Commons License 2003-04-04 11:59:10 7
Radics?
Atlantisz, Sankó, és Sakk-Matt. Csoda volt. Nem nosztalgiázom, télleg iszonyú tehetség volt. Kár érte. Sokan azt mondják, másolni könnyű. Szvsz ő nem másolt, hanem megszólaltatta a művet, mint ahogy Brahmsot, Vivaldit vagy Mozartot sem másolja senki. Csakhát... ott született ahol, és akkor amikor.
A hozzászólás:
Don Valentino Creative Commons License 2003-04-02 20:05:55 6
Radicsot akkor biztos lattad. Rola mi a velemenyed?
Előzmény:
blindowl Creative Commons License 2003-04-02 14:55:54 4
Ne várjuk má meg, amíg megest eltelik egy év, hé!
Azér annál csak többet ér ez a fickó. Há télleg senki nem emlékszik rá? Vagy az ún. nagy generációnak snassz leereszkedni egy hendrixes topichoz?
66'-ba egy csöndes délután ültem otthon és hallgattam a Petőfi-rádiót. URH még hírbül se vót ismert, a Kossuthon meg nyomták a népnevelést agyba-főbe. Szal aszongya Komjáthi apu: fiatal amerikai gitáros, a progresszív rock az irányzata,
első albuma nagy port vert. Aztán megszólalt a Purple haze. Akkor énbennem valami kiszabadult. Pedig egy bulgár gyártmányú Budapest nevű rádión szólt, középhullámon, szar minőségben. Onnantul én csak vadásztam. Képekre, poszterekre, bármire. A lábam lejártam, csak hogy hallhassam. Azt az egy albumot, ami akkor neki volt. Nem értettem a szövegeket, nekiláttam az angolnak. Kivert a víz attul, ahogy Mitch dobolt. Elkezdtem dobot tanulni. 3 év múlva szűk körben méltán világhírű dzsunga rockzenész voltam, seggig érő hajjal, ótvar dobokkal, de nyomtuk, és nyomtuk és... Nem maradt belőle szinte semmi, főleg nem a hajam. Csak a zeneszeretet. Nem tucc engem olyan későn vagy korán felébreszteni, hogy ne hallgassak szívesen Hendrixet. Bármikor. Amikor az asszony kivágott egy sporttáskával, benne minden holmimmal és nála maradt a ház, a könyveim, a lemezeim és a srácaim, ültem az albérletemben napokig és bőgettem a kölcsön hifit. Hendrix és kövidinka. És tudod, talpra állított. És ha majd nekem harangoznak, locsojjatok egy üveg vörösbort a síromra, és közbe döngjön a Hey Joe!
Jimi! Lóbáld a lábadat testvér, valamelyik bíbor felhőn ülve, és röhögj az egészen. Te már túl vagy rajta. És velem vagy 14 éves koromtól, addig, amíg melléd nem ülök én is, lábat lóbálni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!