Mottó: NEM VESZEKEDNI akarok, hanem "konstruktív vitát folytatni". Hátha valami értelmeset sütünk ki...
baphomet:
Mint írtam, tervezzük a röntgent, tehát korrekten szeretnénk eljárni - szerintem, ez így természetes. De 24 hónapos korig nem tekinthető véglegesnek az eredmény - ezt Te is tudod...
Megjegyzés: nézzétek meg az FDB honlapot, mennyi dogot szűrettek meg eddig! (jó, nem mind kerül bele ebbe a rendszerbe) Mi is hónapokig keresgéltünk, mire megfelelő tenyésztőt találtunk. További érdekesség: nagyon sok dokival beszéltem már erről a témáról. És tudjátok mi a közvéleménykutatásom eredménye? Egyik sem látott még MENTES német dogot. A legjobb a "majdnem mentes" volt, de a legtöbb, még jó eredmény "enyhe".
És ebből jön a topic-hoz kapcsolódó felvetés.
20 évvel ezelőtt is voltak CSD-s dogok, de sokkal ritkábban (most csak a manifesztálódott esetekről beszélek, mivel szűrés akkor még nem volt!). Az akkori állomány vékony csontozatú, keskeny, szűk mellkasú, mérethez képest csekély tömegű (90 cm-hez 50-60 kg) volt - és a végleges méretet 2 - 2,5 éves korra érte el. A mostani, dogok vastag csontúak, igen mély mellkassal, testtömeg gyakran 80-100 kg a 90 cm-hez, és 10-12 hónapos korra kész a kutya. A gyomorcsavarodás akkoriban ismeretlen volt, az utóbbi időben pedig havonta találkozok ilyen esettel. A végtagproblémák is lényegesen ritkábbak voltak (pl. franciás állás) pedig nem táppal etettük a kutyát. A kolbászgyárból sertésgégét hoztunk, azt főztük némi növényi kiegészítéssel (hű, de büdi volt...)
Lehet, hogy érdemes lenne a standard-et is megvizsgálni?
Amire egyikőtök sem reagált (sajnos) alapkérdés maradt: ezek a tragikus körülmények mennyiben járulhatnak hozzá egy esetleges pozitív diagnózishoz? Az öröklött és a környezeti tényezők arányáról szeretnék többet megtudni! Hol egy állatorvos, most írjon!!!
Ez a bódítás már joban hangzik. Örülök neki, hogy végre egy "nagy kutyás" részéről hallok kedvező híreket. Érdeklődni fogok a dokinál a lehetőségekről, ill. az javasolt előzetes vizsgálatokról. Azért csak aggódok, mert nekem Ő a legfontosabb :)
Az altatástól, illetve egyéb készítményektől nem igazán a szervi okok miatt rettegünk. Sajnos egyre több olyan infót kapok (ráadásul többnyire állatorvosoktól!!!) hogy bizonyos fajták érzékenyek erre vagy arra.
Blőd tragédia: skót juhász parazita ellenes injekciót kapott (nem 'tom, milyet). Állítólag szavatossági időn belüli, testsúly szerint adagolt, tök egészséges kutyánál. Reggelre már nem élt. Boncolás - csak annyit tudtak megállapítani, hogy valószínűleg allergiás volt a készítményre, és hogy collie-nál ez gyakori.
Megjegyzés: apámat 1 hónapja tették el majdnem láb alól a szakklinikán. Konzílium, stb. mindenki egyet ért - kiakadtak, hogy a család (ahol szintén van orvos!) miért pattog annyit. Végül saját felelősségre felvittük Bp-re. Amikor a kollégák meglátták, milyen állapotban van... Hát úgy mutogatták, mint az orvosi hülyeség élő példáját. Amúgy köszöni, most már jól van, de megtiltotta, hogy ezentúl a helyi korházba vigyük.
Tibbe: nem igazán értem, mi ez a sok kérdőjel...
Kissé bővebben, ha lehet... Néma gyereknek, ugye...
Üdv.
És ha idáig elértél, légyszi ismét olvasd el a mottót, mielőtt válaszolsz...
|
