Szeretnék egy történetet elmesélni.
Német dog, kan. Diszpláziamentes szülők. Anyjuk és a kicsinyek minden szükséges ellátást (féreghajtás, táp, oltások, stb) megkaptak. A tenyésztő lelkiismeretes, tehát mindegyik kölyköt leinformálható, terepszemlézett helyre adja el. Az illető ebet is. Mivel érdekli a kölykök sorsa, minden gazdival hetente tartja a kapcsolatot telefonon, személyesen. Kivéve ezt az egy kutyát: hívott szám nem kapcsolható, megszűnt, a lakcímen senki nem lakik, a szomszédék még macskáról sem tudnak... A tenyésztő már feladta, szomorúan emlegeti, hogy az alom legszebb példánya "elveszett". Majd telefont kap: az eb 10 hónapos, nem tudják (?!) tovább tartani, segítsen eladni. A kért összeg elég horribilis...
A tenyésztő odarohan, döbbenet fogadja: a kutya idáig egy 2x2 méteres disznóólban élt, másodmagával - az is dog. A kutyák csak forogni tudnak a helyükön, illetve egész nap két lábon állnak, hogy valamit lássanak a világból. Eledelük: kínai piacról származó moslék (tészta, rizs, sült krumpli). Az oly szelíd fajta mindkét példánya agresszív, nevüket nem értik. Külön veszekedés árán kieresztik a kutyákat az udvarra (hataálmas, füves tér, minden kutyás szíve megdobbanna érte) mindkét kutya szinte mozgásképtelen. Nagy ugrásokkal botladoznak, mert térdük kifordul, csánkjuk összeakad. Ágyékban púpusak. A 8 hónap alatt 10 kg-ról 70 kg-ra nőtt kutya siralmas állapotú.
Több hét küzdelem után végül a tenyésztő visszavásárolta a kutyát, és elkeseredett hajsza indult gazdikeresés ügyében. Mivel egy ilyen sátánfajzat senkinek sem kellett, hozzánk került. Mi vettük meg a fivérét, még 2 hónaposan. Öreg (13 éves!) dog szukáink egyike akkor halt meg, így a család voksolt: ahol elfér 3 dog, ott jöhet a 4. is!
Állatorvosunk majdhogynem sikítozásba tört ki, ugyanis a kutyának csak azok az oltásai voltak meg, amit a tenyésztő beadatott neki. Veszettség ellen sem volt oltva... Annyi szurit kapott, mint egy tűpárna.
Rövidre fogva: a gyógykezelésnek, és a céltudatos mozgatásnak köszönhetően szinte teljesen rendbe jött. Az éles szemű bírák sem szokták észrevenni az előéletet (mindezt számtalan nemzetközi sikere bizonyítja), bár szerintem - talajon kissé szűk állású.
DE: Néha főleg hosszabb autóút, vagy közös játék után nem tetszik nekem a hátulsó végtag mozgása. Az egyik lábát mintha magasabbra felkapná. Érdekes, hogy futtatás után (tehát kiegyensúlyozott igénybevétel után, vagy otthoni heverészés után) nem látszik ez a probléma. Szakembert is kérdeztem, csak a vállát vonogatta, megkérdezte, hogy nem-e nekem kell szemüveg...
Most 21 hónapos, ezért még nem volt diszpláziaszűrése. Tervezzük, annak ellenére, hogy egy ismerősöm dogja nem ébredt fel többé a röntgen után (ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy érdemes-e megkockáztatni a kutyám életét?)
A kutya igen magas tenyészértékű. Több olyan tulajdonsággal bír, mely a mai magyar állományban hiányzik. Testvérei (5) kifogástalan mozgással rendelkeznek.
Ezek után csak egyetlen kérdésem lenne: egy esetlegesen pozitív eredmény mit jelent ebben a konkrét esetben?
Elnézést kérek a hosszadalmas sztoriért, de azt hiszem, az objektív megítéléshez szükséges volt elmondanom a hétteret is.
|
