Keresés

Részletes keresés

terla Creative Commons License 2003-03-11 14:04:11 346
Örülök Sárkány, hogy sokoldalúan tájékozódsz.Ha én tettem volna fel az idézetet (miért nem linket írtál -nem webes a forrás?)Akkor lebunkózol, hogy Cs. M. a MIÉP szakértője és a Vasárnapi Ujságban uszít az EU ellen?Személyesen hallgattam néhány előadását Szolnokon is, korábban is beszélt már a Globalizáció ellen is-erkölcsileg hitelesen, sajnos hiába. Akkor is be kell lépni, ha ilyen pocsék a feltételrendszer.
A hozzászólás:
Sarkany Creative Commons License 2003-03-10 13:31:36 345
Koppenhága után

A költségvetésért felelős európai uniós biztos, Michaele Schreyer, nemrégiben így nyilatkozott: "El sem lehetett volna képzelni
kedvezőbb pénzügyi megoldást, mint amilyennel az EU a bővítést megoldotta."

Mit is jelent ez? Azt, hogy a 10, várhatóan 2004-ben csatlakozó ország a csatlakozás utáni első három évben összesen 25,1 milliárd eurót fog kapni. Az EU azonban valójában csak 10,3 milliárd eurót ad, ugyanis a 10 ország befizetési kötelezettsége ezen időszak alatt 14,8 milliárd euró lesz!

Játsszunk csak el kicsit a számokkal! A 10,3 milliárd 10 országnak, három évre ígért összeg.
Ez egy országra és egy évre számítva 0,343 milliárd euró, vagyis körülbelül 80,7 milliárd forint. Ha a felajánlott teljes összeget a 10 belépő ország lakosságához viszonyítjuk - ami körülbelül 75 millió -, akkor ez a belépő országok minden egyes állampolgára számára évi 137 Ft, vagyis havi 11,4 Ft támogatást jelent!

Természetesen az összeget nem egyenletesen osztják majd el az országok között. Nyilvánvaló, hogy Lengyelország például sokkal több pénzre számíthat, mint Magyarország; aminek az oka nemcsak az, hogy a lengyelek sokkal többen vannak, mint mi vagyunk, hanem az is, hogy politikusai sokkal jobban harcoltak országuk érdekeiért.
Mibe is kerül tehát a bővítés az EU állampolgárainak? Számítások szerint 9 euróba, vagyis 2115 forintba évente, és 176 forintba havonta! Jogos tehát a költségvetési biztos büszkesége: jó üzletet kötött az EU!

Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy eddig a német újraegyesítésre 600 milliárd eurót költöttek, ami a 10,3 milliárd 58-szorosa, és ennek ellenére, a volt Kelet-Németországban a mai
napig óriási gondok vannak: a gazdaság stagnál és nagy a munkanélküliség.
Sőt, ahhoz képest is jó üzlet, amit az EU korábban ígért a csatlakozni vágyó országoknak. Az 1999. évi berlini EU-s csúcson ugyanis még 9,4 milliárd euróval többet ajánlottak fel: ez csaknem annyi pénz, mint amennyi a mostani tényleges összeg, a 10,3 milliárd euró! Vagyis: mára közel felére csökkent az az összeg, amelyre a belépo 10 ország együttesen számíthat.

De hogy az üzlet valójában milyen jól sikerült, azt egy további tény is igazolja: az, hogy a korábbi 9,4 milliárd euróval nagyobb összeget az akkori vélemények szerint "csatlakozásra érett" 5-6 országnak ajánlották fel, most viszont a 9,4 milliárddal kevesebbet 10 ország fogja kapni! Ügyes - mondhatnánk!

Ez az alacsony érték átlagosan a jelenlegi EU-tagországoktól bruttó hazai termékük - GDP-jük - maximum 0,043 százalékát igényli majd.
Nevetséges összeg.
Viszont érdekes, hogy Törökország, amely egyhamar nem lesz tagja az EU-nak, 144 millió euró, Bulgária és Románia pedig 1 milliárd euró EU-s segélyre számíthat 2003-ban. Visszatérve a tíz országnak felajánlott 10,3 milliárd euróra: érdemes ezt az összeget a jelenlegi EU-s közvetlen mezőgazdasági támogatásokkal is összevetni. Ezek összege évente 40 milliárd euró, amelynek közel egynegyedét a francia parasztok kapják. Tehát tíz ország 3 év alatt fog annyi támogatást kapni az EU-tól, mint a francia parasztok egy év alatt! Gáláns gesztus! Vagy, ahogy a The Economist ez évi első száma fogalmazott: "pocsék pénzügyi feltételeket fogadtak el a csatlakozni akaró országok".

Persze, meg kell említeni azt a pénzt is, amelyet csalétekként húz az EU a 10 ország orra előtt: ez a pályázatokkal megszerezhető összesen 20,9 milliárd euró. Ez egy országra és egy évre vetítve körülbelül 0,7 milliárd euró.
Ez sem nagy összeg. De nem is ez a fő baj vele, hanem az, hogy "virtuális", vagyis nem valódi, nem elérhető. A pályázati pénzekhez ugyanis olyan feltételekkel lehet csak hozzájutni, amelyekkel a csatlakozó országok állampolgárainak többsége nem rendelkezik. Először is ismerni kell az EU-s embertelenül bürokratikus és költséges pályázati rendszert. Továbbá saját pénzzel is kell rendelkezni, ugyanis a pályázati pénzek sohasem 100 százalékosan finanszíroznak egy témát, hanem csak "hozzájárulnak" annak megvalósításához. Végül pedig csak olyan témákat hajlandó támogatni az EU, amelyek EU-s érdekeket is szolgálnak. Nem véletlen, hogy az EU-s tanulmányok többsége is őszintén bevallja, hogy legalább 5-10 évig nagyon kicsi eséllyel pályázhatnak majd az új belépők, mivel a rendszer "kiismerésére" és megtanulására a korábban belépőknek, például Görögországnak és Portugáliának is legalább ennyi időre volt szüksége. Ezért ez a 20,9 milliárd van is, meg nincs is. És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb problémáról, a közvetlen mezogazdasági kifizetések egyértelmuen versenyhátrányt és ezért "előre beprogramozott" tönkremenést jelentő alacsony szintjéről. Ami azt jelenti, hogy amíg a francia, holland, dán, spanyol stb. gazdák valamilyen tevékenységért mondjuk 100 eurót kapnak majd, ugyanezért a tevékenységért a magyar gazda csak 35 euróra számíthat. Ez földindulást fog elindítani a magyar mezőgazdaságban: növekvő munkanélküliséggel és szegénységgel.
A "beprogramozott eredmény" pedig a föld külföldiek általi felvásárlása lesz. Azt, hogy a helyzet drámai, jól érzékelteti Jens-Peter
Bondénak, az Európai Parlament tagjának legutóbbi nyilatkozata. A következőt mondta:
"A népszavazások előtt azt javaslom a csatlakozó országok politikusainak, hogy az igazat, és csak a színtiszta igazat mondják az embereknek, ha nem akarnak hiteltelenné és közútálat tárgyává válni a csatlakozás után, amikor a valóság kendőzetlenül felszínre fog kerülni." Majd így folytatja: "lehet egyébként, hogy nem is az előnytelen pénzügyi feltételek okozzák majd a legnagyobb problémát, hanem az, amikor a demokráciát éppen tanuló országok állampolgárai rájönnek arra, hogy frissen nyert demokráciájuk jelentős részét azonnal el is veszítik. Életüket a 85 ezer oldalnyi EU-s joganyag fogja irányítani. Nem lesz más választásuk, mint hogy
minden egyes sort betartsanak, még akkor is, ha az ellentétes lesz nemzeti joganyagukkal, sőt alkotmányukkal. Ugyanis az EU-ba lépés után a nemzeti alkotmányok is alábbvalóak lesznek, mint bármelyik egyszerű brüsszeli szabály, amelyet eurobürokraták, zárt ajtók mögött, az éjszakákba is belenyúló üléseiken kitalálnak. Sokkolni fogja az újonnan belépőket, amikor rájönnek, hogy az EU nem demokratikus intézmény: a döntéshozás nem átlátható és a polgárok által nem ellenőrizhető folyamat. Ezért, tisztelt politikusok, legyetek őszinték és becsületesek, és beszéljetek mindezekről a problémákról" ajánlja Jens-Peter Bonde a belépő országok politikusainak.

A The Economist címu brit szaklap azonban mintha kételkedne abban, hogy a politikusok valóban őszinték lesznek. Így fogalmaz a már említett számban: a koppenhágai csúcs után, a pezsgők és a beszédek következtek. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök például a következőt
mondta: "Magyarország számára - 60 év megszakítás után - most indul újra a történelem."

Dr. Csath Magdolna egyetemi tanár

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!