Ha egy független állam vezetője lecseszi egy másik független állam vezetőjét, mert annak véleménye eltér az övétől, az egyszerű diplomáciai ballépés.
Ha Magyarország kormánya úgy döntött, hogy nyilatkozatot ad ki (fogalmaz meg, ír alá, csatlakozik), melyben kifejti álláspontját, helyesen cselekedett. Joga van ugyanis az ország lakosságának tudni, milyen irányvonalat követ a kormánya.
A jelen helyzetben háromféle nyilatkozta jöhetett szóba:
1. Hajrá Usa, üssük együtt a csúnya Szadám gyereket!
2. Ejnye, Usa, meg ne próbálj Ensz felhatalmazás nélkül bármit is tenni!
3. Minket qrvára nem érdekel az egész, aki főzi, egye meg.
Ezen fő lehetőségeknek vannak különféle lágyabb-keményebb parafrázisai, s a magyar kormány az egyes eset egy lágy változatát írta alá.
Valós lehetőség lett volna a kormány előtt, hogy az angol felkérésre azt mondja, várjuk meg, míg lesz közös Eu álláspont, ahhoz majd csatlakozunk. Erre nagy valószínűséggel azért nem volt mód, mert az angolok épp a közös EU álláspontot kialakításához akarták a saját véleményüket nyomatékosíttatni ezzel az előzetes közös nyilatkozattal.
Ilyen feltételek mellett a magyar kormánynak nem volt lehetősége nem állást foglalni. Csak azt remélem, hogy így vagy úgy, de rendesen megfizettettük velük ezt az aláírást (remélem az amcsik többet ígértek, mint a franciák). |