nem vagyok nyelvesz de batorkodom azt velelmezni, hogy a kulonbozo hosszusagu hangok nem gyakorta, hanem mindig jelentesbeli kulonbseget hordoztak, kulonben miert mondtak volna eleink maskepp? lasd v_peti 41-ben felhozott peldajat.
viszont az ly szerintem tenyleg hosszabb, mint j, de en ennek ellenere hangzasban az l-hez tennem kozelebb, mint a j-hez. azt is batorkodom velelmezni, hogy ha tenyleg a j-hez allott volna kozelebb (azaz szimplan masfel hosszusagu j lett volna), akkor irasban a j, es nem az l hangkep kepet modositottak volna.
szamomra kerdeses, hogy az ilyen jellegu egyszerusiteseket jogosan nevezzuk-e nyelvgyilkolasnak. a nyelv egyertelmuen elveszit valamit, ami egykor volt. ugyanakkor azt is tudomasul kell venni, hogy a nyelv nem statikus, hanem dinamikus dolog, van ami megy, van ami jon. ketsegkivul megvaltozott a beszed, es eltuntek hangok abbol a nyelvbol amit egykoron az emberek beszeltek. ok ezt, a hangzasvilagaban szegenyebb nyelvet hivtak urias, varosi beszednek, es tartottak a hasznalojat nagykepu, lenezo viselkedesu embernek. (ez talan meg mostansag is megfigyelheto londonban a cockney vs. irodalmi angol hasznaloi kozott.) szerintem ez az "uriasnak", "varosiasnak", netan "muveltnek" nevezett beszed tenyleg szegenyebb hangzasu ebben az ertelemben. (ezt szerintem nem lehet felroni a tevenek, hisz mar a teve elotti korban is megvolt ez a jelenseg.) a varosi beszed hasznaloja szamara jogosan tunik szimpla baszogatasnak, hogy meg kell tanulnia a "ly" es "j" hasznalatat a helyesirasban, hiszen olyan hangokat kell irasban megkulonboztetnie, amelyeket o a beszedeben nem kulonboztet meg, sot mar hallani sem hallja. viszont azt kovetelnie, hogy mas se tegye, es mindenki igazodjon az o egyszerusitett nyelvhasznaltahoz az szamomra sem tunik tul baratsagos lepesnek.
ketsegkivul barbarizmus azert lemondani az "ly"-rol es hasonlokrol, mert bizonyos csokkentertelmu medvebocsok keptelenek megtanulni, hogy mikor melyiket kell hasznalni. csakhogy nekik ez mar szintiszta magolas, |