Kedves oncogito!
Már megint célozgatsz. És nem adok igazat neked!
Mert én mindenkinek megadom a hitelt, a kezdeti jóindulatot, tiszteletet. Ha ugyan nem értelek félre. Szerintem ennek magad is tanúja vagy.
De bizonyára tudod, ha valakinek nem kell az igazság, ahhoz a krisztusi tanítvány nincs ám az ilyenhez hozzákötve, azt ott lehet, sőt, ott is kell hagyni, Jézus eleve így is küldte tanítványait. És maga az Ige, Aki hozzán küldetett, a Kard is elválaszt (megszentel, mert a szentség elválasztottság), hármat a kettőtől, stb.
Az meg rossz fogalmazás, hogy nekem elvárásom lenne. Ha például én nem tekintem épnek azt, akinek hiányoznak a lábai, az nem elvárás. Hogyan is várhatnám el én, hogy valakinek mind a két lába meglegyen?
Én az emberek lelkiismeretét tekintem Isten mércéjének. És több helyen írtam, a lelkiismeretet szerintem Isten adja, vagy van, vagy nincs. Azaz el nem várhatom. Ha van valakinél, békességem vele marad. Ha nincs, nálam a hitelét elveszti, ha tőlem akar valamit, vele hitbeli dolgokban meg nem egyezem, stb., de sem formálni, sem mást nem akarom, tőle sem várok el semmit.
Tagadom, hogy bármiféle elvárásom lenne, sokszor (a legtöbb esetben) nem is szólok neki (emberek között, emberekkel dolgozom).
CSerfa |