Keresés

Már megint célozgatsz. És nem adok igazat neked!
Mert én mindenkinek megadom a hitelt, a kezdeti jóindulatot, tiszteletet. Ha ugyan nem értelek félre. Szerintem ennek magad is tanúja vagy.
De bizonyára tudod, ha valakinek nem kell az igazság, ahhoz a krisztusi tanítvány nincs ám az ilyenhez hozzákötve, azt ott lehet, sőt, ott is kell hagyni, Jézus eleve így is küldte tanítványait. És maga az Ige, Aki hozzán küldetett, a Kard is elválaszt (megszentel, mert a szentség elválasztottság), hármat a kettőtől, stb.

Az meg rossz fogalmazás, hogy nekem elvárásom lenne. Ha például én nem tekintem épnek azt, akinek hiányoznak a lábai, az nem elvárás. Hogyan is várhatnám el én, hogy valakinek mind a két lába meglegyen?
Én az emberek lelkiismeretét tekintem Isten mércéjének. És több helyen írtam, a lelkiismeretet szerintem Isten adja, vagy van, vagy nincs. Azaz el nem várhatom. Ha van valakinél, békességem vele marad. Ha nincs, nálam a hitelét elveszti, ha tőlem akar valamit, vele hitbeli dolgokban meg nem egyezem, stb., de sem formálni, sem mást nem akarom, tőle sem várok el semmit.
Tagadom, hogy bármiféle elvárásom lenne, sokszor (a legtöbb esetben) nem is szólok neki (emberek között, emberekkel dolgozom).

CSerfa

Szerintem elvárása mindenkinek van a másik emberrel szemben. Legfeljebb mást értünk alatta.
Hiszen neked is megvan a magad feltétele, hogy kit tekintesz testvérnek, ellenségnek és kivülállónak. Ez természetesen jogodban áll, hiszen azzal kezdtem mindenkinek vannak valamiféle elvárásai.
Viszont az embert Isten előbb szerette, amikor bűnben élt, Jézus is a bűnösök számára elnyerendő irgalomért hozta áldozatát. Igaz, hogy azokért akik hisznek benne, de előleget kaptunk valamennyien - nem lehet hogy valamennyiünknek járna valamiféle előleg egymástól?

oncogito

Nem értem, hogy jön ide (miért írod éppen nekem), hogy elengedni, és így bízni Isten irgalmasságában.
Magam többször írtam, én gondjaimat, terheimet, kívánságaimat Rá, Istenre szoktam vetni, és senkitől nem várok el semmit (nem tartok számot senki tartozására, nem tartozik nekem senki, azaz én mindent elengedtem, nem várok el senkitől semmit) hitbeli dolgokban. De anyagilag sem, ha feleségem nem ad gyerektartást, még őt sem pereltem, stb., megéltünk évekig egy fizetésből. Miért írsz nekem ilyesmit? Vagy másnak célozgatsz, vagy félrement írásod?

Igaz, még aki a másikat szolgálja, az is a maga meggyőződése szerint kell, hogy szolgálja, és nem aszerint, ahogy a másik várja el, csak, ha az igazságos, Tehát, ha gyermekem enni szeretne, kap, persze, hogy kap. De, ha mindig csokit, nem mindig csokit adok. Ha játszani akar, és nincs fontosabb dolga, de, ha van fontosabb (pl. iskolába akar menni), akkor a fontosabb. Ha meg a konnektorba akar nyúlkálni, azt nem engedem, de nem is haragszom (csak, ha nagyon csúnyán viselkedik emiatt, de nekem ilyen gondom nemigen van).
Ha igazságtalan elvárása van valakinek, nos, nem a szolgaság lelkét kaptuk, az Úr is Úrként szolgált (pl. a lábmosáskor), ha valakivel nem tehette, amit tenni akart, annak semmi köze nem volt Hozzá.
Én sem szoktam engedni az igazságtalan elvárásoknak (pl. hogy a jót gonosznak, vagy a gonoszt jónak mondjam, stb., meg sem szoktam egyezni bárkivel, bevallani sem szoktam Krisztusba, inkább elhatárolódtam, ahogy a szentségtelenek közül is kimentem, pedig tudom, köztük szentek is voltak, de inkább a szentségtelenekkel közösségben, mint hitem szerint Istennel).

Szóval nem értem, miért írtad, ha nekem szánsz valamit, tán nem általános magától értetődő, de épppen ezért semmit sem mondó dolgot kéne írnod. Szvsz persze.

CSerfa