Kedves oncogito!
Nem értem, hogy jön ide (miért írod éppen nekem), hogy elengedni, és így bízni Isten irgalmasságában.
Magam többször írtam, én gondjaimat, terheimet, kívánságaimat Rá, Istenre szoktam vetni, és senkitől nem várok el semmit (nem tartok számot senki tartozására, nem tartozik nekem senki, azaz én mindent elengedtem, nem várok el senkitől semmit) hitbeli dolgokban. De anyagilag sem, ha feleségem nem ad gyerektartást, még őt sem pereltem, stb., megéltünk évekig egy fizetésből. Miért írsz nekem ilyesmit? Vagy másnak célozgatsz, vagy félrement írásod?
Igaz, még aki a másikat szolgálja, az is a maga meggyőződése szerint kell, hogy szolgálja, és nem aszerint, ahogy a másik várja el, csak, ha az igazságos, Tehát, ha gyermekem enni szeretne, kap, persze, hogy kap. De, ha mindig csokit, nem mindig csokit adok. Ha játszani akar, és nincs fontosabb dolga, de, ha van fontosabb (pl. iskolába akar menni), akkor a fontosabb. Ha meg a konnektorba akar nyúlkálni, azt nem engedem, de nem is haragszom (csak, ha nagyon csúnyán viselkedik emiatt, de nekem ilyen gondom nemigen van).
Ha igazságtalan elvárása van valakinek, nos, nem a szolgaság lelkét kaptuk, az Úr is Úrként szolgált (pl. a lábmosáskor), ha valakivel nem tehette, amit tenni akart, annak semmi köze nem volt Hozzá.
Én sem szoktam engedni az igazságtalan elvárásoknak (pl. hogy a jót gonosznak, vagy a gonoszt jónak mondjam, stb., meg sem szoktam egyezni bárkivel, bevallani sem szoktam Krisztusba, inkább elhatárolódtam, ahogy a szentségtelenek közül is kimentem, pedig tudom, köztük szentek is voltak, de inkább a szentségtelenekkel közösségben, mint hitem szerint Istennel).
Szóval nem értem, miért írtad, ha nekem szánsz valamit, tán nem általános magától értetődő, de épppen ezért semmit sem mondó dolgot kéne írnod. Szvsz persze.
CSerfa
|
