Keresés

Részletes keresés

velorex0 Creative Commons License 2003-01-24 09:39:07 2987
(esetleg)

Vágtatna sebest irányt,
De a szamár lassú,
Mire ér, halott a lány,
Szemében sötét gyúl,

..

A hozzászólás:
velorex0 Creative Commons License 2003-01-24 09:25:41 2986

Kalapja búval bélelt,
A juhász úgy halad,
Szamár jut csak a szegénynek,
De a gondja nagy.

Eddig fűközt heverészett,
A világ rendben vala,
Míg a gyors hír el nem érte,
Hogy kedvese elhagyja.

Vágtatna szélsebest haza,
De a szamár lassú,
Mire ér, halott az ara,
Szemében sötét gyúl,

Emeli magasba a botot,
De ott senki nem felel,
A szamár fejére csapott,
Tehetetlen mérgivel.

..

Előzmény:
VangSo Creative Commons License 2003-01-23 02:30:26 2968
Kedves Lecsa-Punk,
igyekeztem jelezni, hogy ez egy rögtönzött formai imitáció (hogy kijöjjön, persze kellett az eredeti egy kis „vizezése” is). De sebaj, nem is ez most a lényeg, inkább az, hogy a hangulat milyensége annak a munkáján múlik, aki megdolgozza a szöveget: lehet csinálni keményre, líraira, objektívan hűvösre, zaklatottra stb. A feladat az, hogy a fordító, átköltő stb. lehetőség szerint megtanuljon „bánni” a szöveggel, egyszerre rekonstruálni az eredeti szándékot, és azt, amitől egy fordítás vagy átdolgozás sajáttá is válik. Mivel az ember elsősorban magához – pontosabban saját nyelvi viselkedéséhez – hasonítja a szöveget, ez nagyon jó terep a nyelvi tudatossághoz. Én pl. a magam részéről mindig megpróbálom hangsúlyozni, hogy a fordítás az egyik legjobb iskola a saját nyelv megtalálásához. (Valamiért mostanában a pályakezdő költők sokkal gőgösebbek annál, mint hogy ilyesmivel „piszmogjanak”, az eredetiségért vívott csatát a már meglevő lebecsülésével aztán legtöbbször el is vesztik.)

Ami a lényeg: természetesen sokféle olvasat, sokféle hangulat létezik, ha számodra egy változat nem fejezi ki azt, amit te érzel, nosza, ki kell dolgozni a saját megoldást, ízesítést. Az pl. már egy nagyon jó állapot, ha meg tudod mondani miért nem tetszik egy bizonyos megoldás, ennél csak az kiválóbb, ha képes vagy olyan szöveget létrehozni, amely legközelebb esik az általad elképzelthez (és az se baj, ha másoknak is tetszik).

Mivel ez önképzőkör: nagyon jó gyakorlat például, ha ugyanazt a szöveget az ember megpróbálja különb s különbféle stílusban újraalkotni. Ezzel nagyon hamar kiderül, hogy mi uraljuk-e a nyelvet, vagy egy szűk stílus vaksi foglyai vagyunk, és önkéntelenül is folyton csak ismételgetjük magunkat. Többször is terveztem, hogy az utóbbi időben felkerült szövegeket megpiszkálom kicsit (nagyon jellegzetes bennük pl. ez az öntudatlan páternoszter helybenjárás), de aztán sosem volt elég időm rá.
Szóval, mivel önképzőkör, javaslok egy játékot, hogy ne váljon megint szimpla verslerakattá a topik. Itt egy jó kis vers, amit mindenki betéve tud, s a vitézi feladat: a legkülönfélébb formában, stílusban (kvázi paródiaként vagy akár kőkomolyban) újraírni egyes részeit (sztahanovistáknak akár a teljes poémát :))
Aki nem szégyell játszani, vágjon bele!

Megy a juhász a szamáron…

Megy a juhász a szamáron,
Földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb
Boldogtalansága.

Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszer csak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.

Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat.

Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!