"Az altatásról még annyit hogy szerintem a legtöbbször lehet altatni, csak éppen kényelmetlenebb az orvosoknak."
Nem az orvosnak, ő épp hogy kényelmesebben dolgozhatna rajtad altatásban, a pluszmunkát meg úgyis külön anaszteziológus végzi. Neked jobb altatás nélkül, mert annak borzasztó előre nem látható szövődményei lehetnek, amikbe bele is lehet halni (pl. a savas gyomortartalom letüdőzésébe) vagy megvakulni, mert a retina nagyon kényes a kapott oxigén mennyiségére stb.
Egy gyerekkori nagy műtét után nekem is maradt egy kis heg a jobb retinámon -- ez persze messze van a vakságtól, de azzal a szemmel nem látok 100 %-os élességgel, semmilyen lencsével.
(Amellett ott a kisebb kényelmetlenség is: ha altatás, akkor az aneszteziológusról is informálódnod kell és "persze" külön fizetni annak is.)
Az orvosod valszeg a saját osztályának a gyakorlatát mondta, mert ahol én voltam mandulakivételen (Szt. János, '98), ott csak a kisgyerekeket altatták automatikusan. Az ottani szobatársaim többsége orrsövényműtétre jött és (noha átlagosan kemény pasiknak látszottak) nagyon szenvedtek-szentségeltek utána -- sokkal inkább, mint mi "mandulások" -- és egybehangzóan állították, h. ha tudják, milyen érzés, nem vállalkoztak volna rá. De ebben nem volt különbség az érzéstelenítettek és az altatott között: ő is felébredt végül és utána uúgy jött az igazán rossz szakasz, mint a többieknek az érzéstelenítés elmúltával.
Tehát, SZVSZ: ha nem muszáj, ne csináltasd meg. Ha piszkál az asszony a horkolásért, válj el :-/ Ha viszont tényleg szükséges, akkor helyi érzéstelenítéssel!
|