|
|
|
|
 |
TREX
2003-01-23 21:08:48
|
2981
|
A vers 'minősége' relatív - minő csúsztatás. :o)
Sok kis befogadói szubjektum egyetlen nagy objektumot képez, minden értelemben. |
|
A hozzászólás:
 |
Lecsa-Punk
2003-01-23 19:38:13
|
2980
|
Elgondolkoztato amit mondasz
Az hogy a kolto nem iranyitja szulemenyet
reszben igaz reszben nem ...
Ha megtervezet elore ahogy temondod akkor biza reszben iranyitja... Hiszen egy adot embernek/kozosegnek/retegnek szol
Ha egy kolto fog egy ceruzat es kvazi odabofog par sort egy fecnire mert pilanatnyilag ez jo neki akkor sok mindenkihez eljuthat es megerinthet sokakat vagy elmerulhet a szemetegeto melyen...
Meg hat ugye egy vers miensege is relativ
Lehet hogy az en szivszakito szerelmes versemtol elalelok hogy mien csodalatos vagyok es akinek szantam meg pisztolyal uldoz el :)
Es a nyelvi szerkesztes
Neha a legbugyutab versek a "legutosebbek" minden szepszot melozve egyszerusegeben "szep"
Mindezek mellet az korulmenyeket egy versben kereseni ... olyan mint ha egy halot melkasaban a lelket keresed... Eselytelen ... Es az amit talalsz majdnem biztos hogy csak szerinted van ugy (pl" Ekkor a kolto azt gondolta hogy:..." ismeros nem de:))? ) A sajat gondolatod ulteted be a versbe ... Tehat kolto erzelmeit atelni lehetetlen (de lehet hogy nem is kell:)?)
Utolsokent pedig a Kolto egyben Olvaso is ;)
(Es elnezest az ujab osszezagyvalasert de tisztan gondolkozni csak alvasn utan fogok tudni ;))
|
|
Előzmény:
 |
VangSo
2003-01-23 17:39:07
|
2979
|
Kedves Lecsa-Punk,
ahogy már az lenni szokott :))) részben egyetértek, részben nem.
Amiben egyetértünk: önmagában a két nyelv nyelv uralása kevés, szükség van saját int(v)encióra stb. (viszont éppen az eredeti szövegbe! kódolt int(v)enció rekonstrukciója lehet segítségünkre egy szöveg fordításánál).
És itt lép be az a rész, amiben kevésbé értünk egyet, a költő szövegen kívüli életének, szándékainak, bevett szereinek stb. ismerete már közel sem alapfeltétel (persze lehet kiegészítő, inspiráló stb. szerepe), ellenben a nyelv birtoklása az. Gondolj bele, a világirodalom szövegeinek döntő többségénél halvány lila gőzünk nincs ezekről a dolgokról, egy rakás szerzőnek sokszor csak a nevét ismerjük, vagy még azt sem. Arról nem beszélve, hogy szándék és a megvalósult szöveg a legritkább esetben fedi egymást tökéletesen, a legtöbb amit egy szerző megtehet, hogy törekszik erre. Elhatározod például, hogy írsz egy szívszakítóan gyönyörű szerelmes verset, aztán persze a vers olyan lesz, amilyenre sikerül. Mivel pedig nyelvből készül, olyanra sikerül, amilyenre képes vagy megfaragni – lánglélek, bohémság, a legnemesebb érzemények stb. lelkesíthetnek és segíthetnek persze, önmagukban azonban kevesek egy jó vershez. Ennek is köszönhető, hogy sokkal több életművész van, mint jó költő (a jó költők aztán vagy életművészek vagy nem).
Mindezek miatt az eredeti intenciót elsősorban a szövegből kell kibányászni, az ihlető életanyag és érzemény egyrészt rekonstruálhatatlan (ebben megint egyetértünk), másrészt sokkal kevésbé fontos. Ami fontos, hogy a szövegben és bennünk meglévő invenciók fedésbe hozásával az eredeti, magunk és az olvasók szempontjából minél érvényesebb szöveget hozzunk létre. A fordítás egy jó magyar vers megírását is jelenti.
Summa summarum, bármennyire fura, a szöveg nem függ alkotójától, saját önálló élete van, amit utólag a szerző, ha meggebed sem tud irányítani. A költő „csupán” megírja a verset, de az olvasóban kel életre; itt is igaz: „hiába fürösztöd önmagadban // csak másban moshatod meg arcodat.”
Barátsággal,
VangSo
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|