|
|
|
|
 |
FASIRT
2003-01-23 17:19:20
|
2978
|
A szamár csökönye
Hová ballagsz az éji pusztán,
Én nagyfejű bús szamaram?
Hátadon a juhász alusz tán?
Nagy málé juhász nem alusz,
Talpáig ér sötét humusz,
Nagy bánatában odavan.
Nagy bánatában odavan.
Furulyáján még új időknek
Szép új dallama zengedez,
Réten bárányok kergetőztek.
A kisbárány csak kergetőz,
De jő a hír a szeriőz,
Hogy kedvesének vége lesz.
Hogy kedvesének vége lesz.
Fölpattan hát a bús szamárra,
Rúgatna vele csillagot,
Sietne de minden hiába,
A szamár csak így szól, iá,
És mire hazavonszolá,
Kedvese már régen halott.
Kedvese már régen halott.
Keserves a juhász haragja,
Mi tehetnékje még maradt?
Nehéz botját markába kapja
Nehéz botot marokra kap,
Adieu világ, kabát, kalap,
S fejenveri a szamarat.
Fejenveri a szamarat. |
|
A hozzászólás:
 |
VangSo
2003-01-23 16:36:45
|
2977
|
| WOW! Gyerekek, naggggyon királyok lettek ezek a csacsis poémák! Még, még, még, ennyi nem elég :))) |
|
Előzmény:
 |
dogofthetemple
2003-01-23 15:38:10
|
2972
|
Megy a szamár a juhászon,
Földig ér a lába;
Nagy a csacsi, de nagyobb
Boldogtalansága.
Gyepes hanton nyihorált,
Legelészett szája.
Egyszer csak azt hallja, hogy
Haldoklik az ángya.
Fölpattan a legényre,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
A csacsit hulla várja.
Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot rúgott lábával
A saját fejére.
Hogy miért nem a juhászra
Egyszerű a válasz:
A juhász rájött, ő biz' ember
Nem pedig egy hátas.
Elfutott hát messze,
Hogy Petőfi lássa
Megtetszhessen neki,
Jó versbe firkálja.
A szamár meg rájött
Ángya neki nincsen
Hülye lett e költő
Verje meg az Isten!
:)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|