Keresés

Részletes keresés

FASIRT Creative Commons License 2003-01-23 17:19:20 2978
A szamár csökönye

Hová ballagsz az éji pusztán,
Én nagyfejű bús szamaram?
Hátadon a juhász alusz tán?
Nagy málé juhász nem alusz,
Talpáig ér sötét humusz,
Nagy bánatában odavan.
Nagy bánatában odavan.

Furulyáján még új időknek
Szép új dallama zengedez,
Réten bárányok kergetőztek.
A kisbárány csak kergetőz,
De jő a hír a szeriőz,
Hogy kedvesének vége lesz.
Hogy kedvesének vége lesz.

Fölpattan hát a bús szamárra,
Rúgatna vele csillagot,
Sietne de minden hiába,
A szamár csak így szól, iá,
És mire hazavonszolá,
Kedvese már régen halott.
Kedvese már régen halott.

Keserves a juhász haragja,
Mi tehetnékje még maradt?
Nehéz botját markába kapja
Nehéz botot marokra kap,
Adieu világ, kabát, kalap,
S fejenveri a szamarat.
Fejenveri a szamarat.

A hozzászólás:
VangSo Creative Commons License 2003-01-23 16:36:45 2977
WOW! Gyerekek, naggggyon királyok lettek ezek a csacsis poémák! Még, még, még, ennyi nem elég :)))
Előzmény:
dogofthetemple Creative Commons License 2003-01-23 15:38:10 2972

Megy a szamár a juhászon,
Földig ér a lába;
Nagy a csacsi, de nagyobb
Boldogtalansága.

Gyepes hanton nyihorált,
Legelészett szája.
Egyszer csak azt hallja, hogy
Haldoklik az ángya.

Fölpattan a legényre,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
A csacsit hulla várja.

Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot rúgott lábával
A saját fejére.

Hogy miért nem a juhászra
Egyszerű a válasz:
A juhász rájött, ő biz' ember
Nem pedig egy hátas.

Elfutott hát messze,
Hogy Petőfi lássa
Megtetszhessen neki,
Jó versbe firkálja.

A szamár meg rájött
Ángya neki nincsen
Hülye lett e költő
Verje meg az Isten!

:)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!