|
|
 |
vattafák
2003-01-27 20:45:52
|
2997
|
Ó te drága juhász! Árva
szíved hogy ver, hogy remeg!
Miért hagyod balga nyájad
mi dús zöldben hempereg?
Hű csacsidat miért hajtod,
miért ez az izgalom?
Tán a babád hírét hallod,
halni készül angyalod?
Szegény szamár! Mert ha késnél,
babád csak holtan leled,
félek nem leszel majd észnél,
jószágod agyonvered! |
|
 |
velorex0
2003-01-24 10:36:50
|
2991
|
"hogy ne váljon megint szimpla verslerakattá a topik...")
II.
Zúg az erdő és a nádas,
A juhász magában halad,
Azaz együtt a szamárral,
Hátán meg a gondja.
Komor a szeme,
villant feketét,
Húzza fülét a csacsi,
Ismeri emberét.
Dehogy merne megállni,
A menet ringat,
Tán segít feledni,
Szegény juhászunknak.
Mert egyszerű élete
Keserűbe fordult,
Eddig se volt nemes,
De most lett csak koldus.
Eddig volt babája,
Elvitte a betegség,
Nem volt senki mása,
Ilyen a szegénység.
Napszítt arca merev,
Ökle fehérbe szorul,
Szeme távolt keres,
Szürkehályogostúl.
Eh, rongyos élet!
Mikor szóra fakad,
Üt a szamár fejére,
Hogy a szeme fennakad.
:-)
..
|
|
 |
FASIRT
2003-01-24 09:50:35
|
2988
|
Ha valaki nem ismerné, egy ős átirat kb. a hatvanas évekből:
Slattyog az ipse a dögön,
A csukája földig ér,
Hárijának tripla tornyát
Marhán lengeti a szél.
Húzza a csíkot a csajához,
Az ablakon bestíröl,
Azt hiszi, a szeme fíröl.
Nem fírölt a szeme,
Bekrepált a spine. |
|
 |
velorex0
2003-01-24 09:25:41
|
2986
|
Kalapja búval bélelt,
A juhász úgy halad,
Szamár jut csak a szegénynek,
De a gondja nagy.
Eddig fűközt heverészett,
A világ rendben vala,
Míg a gyors hír el nem érte,
Hogy kedvese elhagyja.
Vágtatna szélsebest haza,
De a szamár lassú,
Mire ér, halott az ara,
Szemében sötét gyúl,
Emeli magasba a botot,
De ott senki nem felel,
A szamár fejére csapott,
Tehetetlen mérgivel.
.. |
|
 |
Törölt nick
2003-01-24 02:27:01
|
2985
|
Bocsánat, kicsit változtattam pár dolgon...
A éj palástja alatt fut egy szamár
hátán bús legény, szemében furcsa fény remeg
Szétfolynak ma az égen a csillagok
mert jött a hír: kedvese otthon nagyon-nagy beteg.
Mit néki a nyáj, a zöldelő dombok,
a friss patak a hegy oldalán
Csak szerelmét látná viszont,
amíg még nincs kereszt a homlokán.
Vágtatna a juhász, kezében ostor pattog
a szamár küzd, de lényét megtagadni nem megy:
így hát már csak nappal érnek haza;
s vár a kapuban egy síró gyermek.
Ó, mit vétettem én - kérdi a juhász
s vértól izzó szemmel szolgájára néz
megforgatja botját, s nagyot suhint vele:
bármit is diktáljon a józan ész.
Szegény pára szédítő ütést kapott:
lerogyott a padlóra menten.
Így hát nem csak a Kedves halott
Békében nyugszanak ma már - mind a ketten.
|
|
 |
gyöngyvirág
2003-01-24 01:06:12
|
2983
|
Megpróbáltam disztichonban.
Egy szomorú szamárról
Ment a juhász a szamáron, földig lóg le a lába,
nagy maga, nagy szamara, nos, vajh mért szomorú?
Nyája füvön legelészget, ő meg fújja dudáját,
s hallja: a kedvese már nagy betegen hever el.
Felpattan szamarára legottan, hajtja a bánat,
ám mire épp hazaér, kedvese már nem is él.
Szörnyű bánat tépdesi lelkét, mit tehet immár?
Koppan a bot szamarán, könnyít így szomorán.
gyv |
|
 |
látogató
2003-01-24 00:03:25
|
2982
|
Kedves VangSo!
Ha jól emlékszem, éppen ezzel a verssel játszott versmondó stilisztikai játékot Latinovics.
.............
Kiégett lélekkel a kiéget pusztán,
mindentől, mi földi, eltávolodván,
lebegve a hangon, mit sípja kelt általa,
áthatja a juhászt fene nagy bánata.
Hír jár a laposon, beteg szegény Juli,
Juhok jámbor őre, amint neszét veszi,
Fordít a szamáron, szinte már esztelen,
Ám mire odaér, Juli élettelen.
Ordítson az égre? Rúgjon tán a falba?
Fájdalmát, bánatát, vésse eperfába?
Ránéz a szamárra, elönti az epe,
Megsuhan a nagy bot, döng a szamár feje.
..............
Azért ez a Sanyi nem semmi ám! Amikor küszködik az ember, akkor jön rá, hogy ebben a látszólag egyszerű, tizanhat rövid sorban, milyen elképesztően elegáns tömörséggel jelenik meg drámai történet, jellem és lélekábrázolás, humor, meg a fene tudja, még mi minden. Tupírozni lehet, utánacsinálni szinte lehetelen. |
|
 |
FASIRT
2003-01-23 16:10:40
|
2975
|
A szamarat megütötték
Egy szamár ment az úton este,
A hátán bánatos juhász.
A lába földig ért, a teste
Nagy volt, de nagyobb volt a gyász.
Még vígan szólt a furulyája
És göndören legelt a nyáj,
Mikor hallotta, hogy babája
Szemére száll a vak homály.
Jegeces mély kétségbe esvén
Szamárháton hazaloholt,
De késő, kedvesének testén
Kivirágzott a hullafolt.
Mondd mit tehet, kinek nagyon fáj,
Hogy sorsa így kibánt vele?
Nagyot durran, mint ócska mordály,
Szamár fején a bot nyele. |
|
 |
Lecsa-Punk
2003-01-23 16:09:46
|
2974
|
Amit mondasz az igaz
De ahoz hogy egy verset egy masik nyelvre atirj tobb minden kell mint a ket nyelv tokeletes uralasa...
Hogy a hangulat atjojon a szandekal
Ahoz ismerned kellet a koltot ...
Ha ezt elbasztad es nem ismerted legalabb az eletet es ha valami megertest, hasonerzest felfedezel akkor az is valami
Nem art azt sem Tudni hogy miert irta ...
Mi volt az az erzelem , pillanat, gondolat vagy szer ami hatasara letrejot a vers
Ezt egyetlen ember ismerheti csakis a kolto
Ergo soincs rekosnturkcio egy vers forditasnal
csak atiras ... amitol elveszt valamit
persze lehet hozzajon valami plusz is de az estek nagyreszeben agyonvered a szoveg eredetiet:)
(Remelem ertheto mert eleg zagyvara sikeredet) |
|
 |
TREX
2003-01-23 11:19:00
|
2969
|
| ez jó :o) |
|
A hozzászólás:
 |
VangSo
2003-01-23 02:30:26
|
2968
|
Kedves Lecsa-Punk,
igyekeztem jelezni, hogy ez egy rögtönzött formai imitáció (hogy kijöjjön, persze kellett az eredeti egy kis „vizezése” is). De sebaj, nem is ez most a lényeg, inkább az, hogy a hangulat milyensége annak a munkáján múlik, aki megdolgozza a szöveget: lehet csinálni keményre, líraira, objektívan hűvösre, zaklatottra stb. A feladat az, hogy a fordító, átköltő stb. lehetőség szerint megtanuljon „bánni” a szöveggel, egyszerre rekonstruálni az eredeti szándékot, és azt, amitől egy fordítás vagy átdolgozás sajáttá is válik. Mivel az ember elsősorban magához – pontosabban saját nyelvi viselkedéséhez – hasonítja a szöveget, ez nagyon jó terep a nyelvi tudatossághoz. Én pl. a magam részéről mindig megpróbálom hangsúlyozni, hogy a fordítás az egyik legjobb iskola a saját nyelv megtalálásához. (Valamiért mostanában a pályakezdő költők sokkal gőgösebbek annál, mint hogy ilyesmivel „piszmogjanak”, az eredetiségért vívott csatát a már meglevő lebecsülésével aztán legtöbbször el is vesztik.)
Ami a lényeg: természetesen sokféle olvasat, sokféle hangulat létezik, ha számodra egy változat nem fejezi ki azt, amit te érzel, nosza, ki kell dolgozni a saját megoldást, ízesítést. Az pl. már egy nagyon jó állapot, ha meg tudod mondani miért nem tetszik egy bizonyos megoldás, ennél csak az kiválóbb, ha képes vagy olyan szöveget létrehozni, amely legközelebb esik az általad elképzelthez (és az se baj, ha másoknak is tetszik).
Mivel ez önképzőkör: nagyon jó gyakorlat például, ha ugyanazt a szöveget az ember megpróbálja különb s különbféle stílusban újraalkotni. Ezzel nagyon hamar kiderül, hogy mi uraljuk-e a nyelvet, vagy egy szűk stílus vaksi foglyai vagyunk, és önkéntelenül is folyton csak ismételgetjük magunkat. Többször is terveztem, hogy az utóbbi időben felkerült szövegeket megpiszkálom kicsit (nagyon jellegzetes bennük pl. ez az öntudatlan páternoszter helybenjárás), de aztán sosem volt elég időm rá.
Szóval, mivel önképzőkör, javaslok egy játékot, hogy ne váljon megint szimpla verslerakattá a topik. Itt egy jó kis vers, amit mindenki betéve tud, s a vitézi feladat: a legkülönfélébb formában, stílusban (kvázi paródiaként vagy akár kőkomolyban) újraírni egyes részeit (sztahanovistáknak akár a teljes poémát :))
Aki nem szégyell játszani, vágjon bele!
Megy a juhász a szamáron…
Megy a juhász a szamáron,
Földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb
Boldogtalansága.
Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszer csak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.
Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat.
Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére.
|
|
Előzmény:
 |
Lecsa-Punk
2003-01-22 23:49:49
|
2966
|
Rimelni rimel ...
Es szepen hangzik ez a forditas/imitacio
Csak ezzel ket dolgot is elveszit a vers
Az egyik a mondani valo
A masik a letisztultsagat amitol a mondanivalo olyan lesz amien ;) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|