Keresés

Részletes keresés

látogató Creative Commons License 2003-01-22 09:36:26 2955
Minden értékelhető. Akarod?
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2003-01-22 05:30:24 2954

Hú, ez nagyon jó - különösen a második versszak tetszik...

Időközben én is írtam egy ilyen felépítésű dolgocskát...kicsit szabados stílusú, de azért kíváncsi vagyok, egyáltalán értékelhető-e?

..H ogyan tovább? - kérdi ő
A lkonyatkor támadunk
R omba döntünk mindent: utcát, házfalat; s közben ne vétózza senki:
M i vagyunk az áldozat.
A z idegen ember, amennyit ér -
D ollárban nem mérhető
I gy hát nem gond néha egy kis visító bombaeső:
K it érdekel tovább, mi van ott lenn?

"V édjük a békét": mondja ő; de
I nkognitóban már jön a halál
L égrétegek közt kecses madárka száll
Á tröpül a címszavak tengerén, sújos terhét ledobni.
G rimaszol a fő bohóc
H ogy ő ezt nem így akarta
"Á lljon fel, ki érett a harcra: s
B ékét terem majd e küzdelem!"

O rmótlan, ál-szavak osztják sorsodat, immár béke van; gondolod, így
R évbe érsz - de sajnos e földön már nem élsz: tested érmek dísze alatt pihen.
Ú t vár téged, hosszú, fényes út, melyről talán egyszer, bölcsebben visszatérsz.

Előzmény:
látogató Creative Commons License 2003-01-22 01:55:35 2953
Francba, el lett cseszve a tördelés. Talán a kezemet kéne...

Valami moderátorféle takarítsa már el az előzőt, ha kérhetem.

Szóval:

Legyen...

Harctalan

H iába bennem a békevágy, fegyver nélkül meztelen vagyok nagyon
A labárdom a sarokban, késeim mellettem az ágyon, vágyom a hajnalt.
R ian a kürt, nem csata lesz, csak hat óra van, az éjjel álmomban már
M egint ott voltam, vériszamban csüdig a csapat, otthonit kerestem,
A ki életben maradt, mert társtalan, nem térhet haza senki, nem lehetek
D őre magamban írmag, erre láttalak utoljára, magadban csapkodtál,
I mbolyogva, lovad kivágták alólad, itt kell, hogy légy még valahol,
K ödöt lehelj, hogy lássam, merre vagy, s menjünk már haza, múlik az éjszaka.

V alami számozatlan harcban
I domtalan gépek épp húson járnak,
L átványtervező igazgat véres tagokat,
Á lomtalan alvásban hörgöm a múltat,
G alíciában nagyapámat, másik öregem
H óba temetve arcát Miatyánkot mormol,
Á llva égnek körben a fák, az éjszakát kéne
B árhogy túlélni, meg a rákövetkezőt,
O tthon, a kályha körül, most mindenki
R ólad beszél, merre vagy, mi lehet veled,
Ú gy vigyázz magadra, nélküled én sem lehetek.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!