Nem akarok veled erről vitatkozni, mert az egészséges szinthez képest kicsit túlságosan kutyaorientáltnak tűnsz. Vagyis két, kutyákkal kapcsolatos mondat alapján ítélsz meg egy embert. Azért leírom a sztorit, jó? Hátha megváltozik a véleményed.
Dorka kutyusunk nem jár el otthonról: nappal szabadon van a kertben, látjuk (nejem GYES-en van), estére bezárjuk az 5x5 m-es, 2m magas (15x15cm-es lyukméretű vasbeton síkhálóból készült, alul kikaparásmentesre betonozott) kerítéssel ellátott kennelbe. A fene gondolta volna, hogy az a rohadt dög - amit távolról a harmadik szomszéd német vizslájának néztem, de utólag kiderült, hogy egy átlagosnál nagyobb foltméretű dalmata kan - még ezen a kerítésen is bemászik! Három egymás utáni este is esemény után találtam rájuk - értsd: összeragadva -, és Rómeó mindig gyorsabban kihúzta és kimászott, mintsem én odaértem és pontosan beazonosítottam volna. Ennek köszönhetően szegény harmadik szomszédot zargattam, aki pedig éjszaka bezárja a kan kutyáját.
Esemény utáni injekciót mint tudod, pontosan 3 nappal utána kell adni. De melyik esemény volt a sikeres? Megpróbáltuk a második eseményhez időzíteni az injekciót. Nem jött be.
Megkérdeztük az ismerősöket, kinek kell kutya. Hárman jelentkeztek, személyesen választották ki. A többit - az állatorvos határozott véleménye alapján, mert Dorkát nagyon legyengítette a szülés - nehéz szívvel, de elaltattattuk.
Két hónaposak lettek a kölykök, lehetett volna őket vinni. Mit tesz isten, novemberben már - hideg van, nagy a sár, a franc takarít egy kiskutya után - mind a három delikvens visszamondta a megrendelést. Én meg etetek három serdülő ebet.
Ha neveltél már fel kutyát, tudod, hogy az elején még próbálgatja az erejét: ha nem is harap, de odakap. Egy kutyát gyorsan le lehet nevelni róla, de ez falka! Oda mernéd közéjük engedni a kétéves kifiadat? (Vagy inkább zárjam be őt?!)Én neveltem már két kutyát egyidejűleg, baromi nehéz volt, hárommal már nincs kedvem próbálkozni. És pénzem sincs rá.
És a kutyáknak se jó. Gondold végig: egy megállapodott, kétszer szült szukát ki merek engedni a kétéves kisfiam mellé az udvarra: tudom hogy még a kajáját se szedi el. Sőt, a Skoda hátsó ülésére is beengedem mellé, mert fegyelmezetten ül, nem csapkod a farkával, vigyáz rá. A falka viszont más tészta. Azokat zárni kellene, 25 négyzetméter pedig még éjszakára is szűkös lenne nekik. Az udvar pedig hadd legyen kutyaszarmentes terület az én gyerekeimnek, jó?
Száz szónak is egy a vége, nem akarom a családi életemet tönkretenni három jobb sorsra érdemes növendékkutyával. Szerinted mi a humánusabb? A menhely vagy ha elaltatják? Mert szerintem az előbbi: ott még van esélyük, hogy valaki elviszi őket, és kutyához méltó életet élhetnek.
Végül pedig: az "erre a pároztatás előtt kellett volna gondolni", "a saját felelőtlenséged költségeivel", "Az ilyen ember " jellegű hozzászólások nem segítenek: köszönöm, de nem kérek belőlük. Talán a fentiekből kitűnik, hogy nem az én felelőtlenségem volt az eset, és igenis nagyon fáj, hogy egyáltalán felmerült a menhely-altatás dilemma, és próbálok is ellen tenni. (Vagy szerinted miért írok ide?)
Tudod, pillanatnyilag a saját "kölykeimet" szeretném nevelni, és nem a Dorkáéit - főleg, hogy úgy látom, neki is elege van belőlük. Úgyhogy mielőtt sértegetsz valakit, igyekezz megtudni többet felőle, ne a másik lelkiismeretét "terheld a saját felelőtlenséged"-del (remélem, pontosan idéztem).
üdv: Zoli
|
