Ősz után tél
Kacagva csörtet a fagyos őszi szél,
a járdán téblábol egy-két hűlt levél,
süvítve rohannak a virágillatok,
zokogva búcsúznak a szeptemberi napok.
A szél sikítva gallyakat kavar,
a fagyott hóba bele-belemar,
csendben vacog a villamospálya,
fehéren kacsint a köd homálya.
Az ablakok álmos szürkülteben úsznak,
helyenként lámpák néha kigyúlnak,
nyomokban szunnyad az aszfalton a hó,
döcögve siklik egy dunai hajó.
Ködben figyel a folyó túlsó partja,
az ágakat a szél nevetve hajtja,
a város zajai fáradtan zihálnak,
a lámpaoszlopok monoton csak várnak.
Unottan bólogatnak jeges barna ágak,
fagyos illatok a házak között szállnak,
egy üres megálló a villomost várja,
hangtalan lebben a tél ruhája.
### Athina 2002 ### |