Keresés

Nekem nem azzal van bajom, hogy a rendez? kihagy dolgokat a filmb?l, ami a könyvben benne van (bár én azért kibírtam volna, ha 6-7 órás egy rész :) ), hanem inkább az, hogy beletesz olyanokat, ami nincs benne. Pl.: Arwen Hát én sikoltottam egyet, mikor meghallottam, hogy a 2. részben tovább bonyolítják vele a szerelmi szálat, hát könyörgöm, nem is szerepel a 2. könyvben. Már az els? részben is tönkretették a könyv legjobb jelenetét, amikor a folyó elsodorja a Gy?r?lidérceket, akiknek egy részét a "haragvó tünde úr" kergeti bele a vízbe.
És a Caradhras (most biztos rosszul írtam, akkor elnézést) is egy önálló entitás a könyvben, nem pedig Szarumán hókuszpokuszol, hogy a csapatra omoljon.
A bejárat kódszavát sem Frodó fejti meg, ha jól emlékszem.
És vég nélkül sorolhatnám az olyan dolgokat, amik meg lettek változtatva, és nem hiszem, hogy azért, hogy a jobb megértést el?segítsék, ugyanis semmi közük ahhoz.
Hozzá szeretném tenni, hogy nekem nagyon tetszett a film, f?leg a látványvilága, csak a rendez? ilyetén "tombolásait" kellet volna visszafogniuk, mert ezek engem, aki olvasta ezt a tényleg nagyszer? könyvet, hihetetlenül idegesítenek, hogy valaki ennyire figyelmen kívül hagyja az író szándékait, miközben azt állítja, hogy ? nagyon tiszteli.

Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, csak csodálkoztam, hogy ezeken senki nem akadt ki, aki olvasta a könyvet.

1. Bármiféle irodalmi filmadaptációnak kettős teherrel kell megküzdenie ahhoz, hogy sikeres legyen - hacsak nem teljesen öntörvényű valaki a rendezője, vagy nem egy olyan, ezerszer feldolgozott témáról van szó, mint mondjuk a Rómeó és Júlia, ahol már szinte ciki az eredeti koncepciót filmre vinni -, viszonylag hűen vissza kell adnia az alapul szolgáló regény történetszálait/hangulatát/mondanivalóját, hogy azok, akik a könyv felől közelítik, ráismerhessenek szeretett fiktív világukra, karaktereikre, megkaphassák a jéénismajdnemígyképzeltemel élményét - másrészt olyan filmet kell összebarkácsolni, amelyik önmagában is nézhető azok számára is, akik még nem és talán soha nem olvassák a regényt. Én úgy érzem, P. Jackson munkája ennek a két kritériumnak megfelel, az egyes részek önmagukban is, ha pedig a hármat majd egymás mellé rakjuk, érzésem szerint feltétlenül.
2. Bárki, aki úgy közelít egy adaptációhoz, hogy attól ugyanazokat az érzéseket kapja vissza, mint amit a regény olvasása okozott neki, az súlyosan csalódni fog - ha pedig mégis visszakapta őket, akkor valószínűleg a regény volt rosszul megírva :-D. Jó példa erre egyik kedves regényem, A rózsa neve, amelyet, ha olyan kedvem van, olvashatok középkori környezetbe helyezett Sherlock Holmes-sztoriként, a reneszánsz kialakulása előtti középkori eretnekmozgalmak tablójaként, filozofikus elmélkedésként a tudás hatalmáról és annak birtoklásáról, vagy esetleg az író fricskájaként az olvasó felé - esetleg mindet egyszerre. Készült belőle film is, amely, érthetően, ezek közül egyet fogott meg, a krimiréteget. Az egy másik kérdés, hogy azért ezt, mert ezt volt a legegyszerűbb - ha egy másikat választ, akkor több meló lett volna vele, viszont alighanem jobb feldolgozás születik - így viszont egy nézhető, de felejthető film lett belőle.
Jackson sem tesz mást - válogat. Eldönti, hogy a rendelkezésre álló rétegek közül melyik az, amelyiket háromszor három órában filmre tud vinni úgy, hogy esélye legyen a sikerre - és a heroizmusra esik a választása. Szerintem bejött neki.

Bocs a hosszú hozzászólásért.