|
|
 |
amarok0
 2003-01-10 17:06:44
|
6
|
Eljenkikerdez,
te annyi fontos kérdést vetsz fel, hogy erre egyszerre és átgondolatlanul válaszoni lehetetlen.
Az emberszabásu majmokkal kapcsolatban az a legfurább, hogy még a legvadabb állatbolondok is ...visszatetszőnek találják őket. Leginkább az orángután fogadtatik el, valószinüleg azért, mert az emberszabásuak közül ő áll a legtávolabb tőlünk.
Óriási hühó volt év elején, mikor a Fővárosi Állatkert csimpánzait Győrbe költöztették - azóta sehol egy hang az egészről. |
|
|
|
kismacskáim
2003-01-09 23:50:36
|
5
|
" a természet okkal teremtette meg az állatokat, és köztünk minket, aki a legmagasabbra jutott az állatok közül"
Ezt mondod TE, az ember. De azért, mert az ember azt állitja magáról, hogy a " legmagasabbra jutott", az még nem jelenti azt, hogy ez tényleg igy van. Lehet, hogy egy delfin , vagy más élőlény szemszögéből nézve ez másként működik.
Ha az ember azt állitja saját magáról, hogy " én vagyok a legintelligensebb" akkor ez kinek a szempontjából megcáfolhatatlanul igaz?
Mi az abszolut intelligencia?
|
|
A hozzászólás:
 |
|
eljenkikerdez
2002-12-31 00:58:20
|
4
|
Látom, a csimpánzok nem sok embert érdekelnek mostanság:)) Mondjuk megértem, amikor annyi baj van mostanság más állatokkal a városokban. A szomorú dolog ezzel csak az, hogy legtöbbször maga az ember okozza a problémát, vagyis a problémát nem az állatok gyűlöletével és végtelen írtásával kellene megoldani, hanem az emberek tanításával, oktatásával. Amikor mi magunk vagyunk a probléma forrása, nem várhatjuk másoktól, hogy azt megoldják, főleg nem az állatoktól, a gyűlölet nem visz előbbre csak a gondolkodás! Nekünk magunknak, embereknek kell megoldanunk a problémát. Mi vagyunk ugyanis az egyetlen faj, amelyik képes olyan mértékű gondolkodásra, amely a problémát meg tudja oldani mind a két fél részére egyaránt kielégítően, nekünk megvannak az eszközeink is hozzá, ha meg még nincsenek meg azok az eszközök, ki tudunk találni újakat, megfelelőbbeket.
Előbbre visz nagyban az is, ha nemcsak a rosszat de a jót is megpróbáljuk látni az állatokban, hiszen soha ne felejtsük el, az állatok nem gonoszak, nem azért élnek, hogy minket bosszantsanak, de állatok és jobban ki vannak téve az ember által okozott hibáknak, félreértéseknek, "szeretetnek". Viszont nélkülük, állatok nélkül, be kell látnunk, soha nem volnánk mi, emberek képesek egyedül létezni ezen a csodálatos bolygón. A természet okkal teremtette meg valamennyi állatot, és köztük minket, aki a létrán a legmagasabbra jutott az állatok közül. Szükségünk van minden egyes élőlényre itt a Földön, még ha egyes állatoknak, esetleg növényeknek a szükségességét kétségbe is vonjuk mi, emberek. Nem a mi dolgunk eldönteni, kinek kellene élnie és kinek nem, nem Isten miatt vagy egyéb felmagasztosított eszmék miatt, hanem amiatt a jól felfogott érdekünk miatt, hogy belássuk nélkülük mi, nem létezhetnénk. És amiatt a csodálatos dolog miatt is, amit úgy hívunk, természet, a mi szülőanyánk is, mindannyiunké, minden élőlényé ezen a Földön, csak neki van joga eldönteni mit, miért, mikor, mert az ő bölcsessége és szakértelme lehetővé teszi számára a döntések meghozatalát.
Most, amint itt ülök a számítógép előtt, felismerem a természet csodáját egy pókban, amelyik a fejem fölött közel a plafonhoz pihenget éppen (legalábbis nem mozdul, azt csak elképzelhetem mit is tesz ilyenkor vagy hogy mit is érez ilyenkor). Azelőtt amikor megláttam egy pókot a lakásban, hajlamos voltam leütni, szétloccsantani mint egy "értéktelen" akármit, soha nem gondoltam bele igazán, hogy egy pók is élőlény, egy közölünk, akinek ugyanolyan joga van élni, mint nekünk vagy bármelyik más élőlénynek. Én nem dönthetek a természet helyett, legyen az ő dolga eldönteni, mikor akarja elvenni ennek a kis póknak az életét, addig meg hagyom őt itt pihengetni a lakásomban, nem árt senkinek. Vagy ha mégis arra a döntésre jutnék, hogy nem akarom tovább a lakásomban vendégül látni, egyszerűen fogok valamit amire kisebb sérülések nélkül ráhelyezhetem és óvatosan kiteszem az ajtón kívülre, úgyis oda való, a természetbe. Meg kéne tanulnunk békében élni a Föld minden egyes élőlényével, ha félünk is tőlük, az nem az ő hibájuk, hanem a mi félreértéseink, meg nem értésünk, természtüknek félremagyarázására tett erőfeszítéseink eredménye. Minden élőlényben van valami fenséges szépség, még ha a mi szemünkkel rondának vagy sutának is látjuk őket. És főleg, minden egyes élőlény fontos szerepet játszik egy bonyolult és komplex rendszerben amit ecosystem-nek nevezünk. Tiszteljük hát a szerepüket és egyedi szépségüket és ne bántsuk őket, hanem hagyjuk élni őket is nyugalomban, örömben, úgy ahogy az ő szívük kívánja. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
