|
|
|
|
 |
gyöngyvirág
2002-12-17 23:05:29
|
2883
|
Ez szép.
És ez nagyon igaz: "fejkendőn lakozik árnyéka."
Nem volt ideje...
Kendőjét én hordom ma már.
Panaszkodom neki, s mesélek.
Mosolya naponta bátorít.
Fényképen áll szökőkút mellett.
Hiányzik karácsonyunkból,
s velem dalol a fa alatt,
Hegedűjén ellazult a húr,
dúdolok neki új dalokat.
Fejfájós napokon hozzá hullok.
Nyugtalan órán nyugodt lelke vár.
Nem volt ideje megőszülni.
Kendőjét én hordom ma már.
|
|
A hozzászólás:
 |
Vegetator
2002-12-17 22:27:57
|
2882
|
nem felejtem
sáros az utca ahol laksz,
lerakott téglákon közlekedünk,
de a tv szines már,
a pitvarban macska mosdik,
kint tyúkok hangoskodnak
félszemmel felfelé nézve,
ócska az epeda a sezlonban,
ketten alig férünk,
de az öled forró és
szalmaillatú puha meleg
tested ragaszkodón ölel,
anyád sem szól szót sem,
ha elsiet mellettünk,
bögrében kukoricát visz,
fejkendőn lakozik árnyéka.
± |
|
Előzmény:
 |
gyöngyvirág
2002-12-15 23:05:45
|
2881
|
Ez tetszik.
Különösen az utolsó versszak.
Én ihlettelen vagyok mostanában.
És úgy érzem, nem is várja senki, hogy mit olvashatna már tőlem... így aztán könnyebb abbahagyni... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|