Keresés

Részletes keresés

gyöngyvirág Creative Commons License 2002-12-17 23:05:29 2883
Ez szép.
És ez nagyon igaz: "fejkendőn lakozik árnyéka."

Nem volt ideje...

Kendőjét én hordom ma már.
Panaszkodom neki, s mesélek.
Mosolya naponta bátorít.
Fényképen áll szökőkút mellett.
Hiányzik karácsonyunkból,
s velem dalol a fa alatt,
Hegedűjén ellazult a húr,
dúdolok neki új dalokat.
Fejfájós napokon hozzá hullok.
Nyugtalan órán nyugodt lelke vár.
Nem volt ideje megőszülni.
Kendőjét én hordom ma már.

A hozzászólás:
Vegetator Creative Commons License 2002-12-17 22:27:57 2882

nem felejtem

sáros az utca ahol laksz,
lerakott téglákon közlekedünk,
de a tv szines már,
a pitvarban macska mosdik,
kint tyúkok hangoskodnak
félszemmel felfelé nézve,
ócska az epeda a sezlonban,
ketten alig férünk,
de az öled forró és
szalmaillatú puha meleg
tested ragaszkodón ölel,
anyád sem szól szót sem,
ha elsiet mellettünk,
bögrében kukoricát visz,
fejkendőn lakozik árnyéka.

±

Előzmény:
gyöngyvirág Creative Commons License 2002-12-15 23:05:45 2881
Ez tetszik.
Különösen az utolsó versszak.

Én ihlettelen vagyok mostanában.
És úgy érzem, nem is várja senki, hogy mit olvashatna már tőlem... így aztán könnyebb abbahagyni...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!