|
|
|
|
 |
Mab királynő
2002-12-12 16:56:06
|
2870
|
Úgy vagyok/voltam a verseimmel, mint egy kézműves, aki mondjuk szép kerámiákat állít elő. Nyilván baromi sok vele a munka, meg nyilván nem iszonyúan élvezi minden pillanatát, amikor dolgozik vele, dehát ezt kell csinálnia, mert belső késztetése van rá.
Azért nem szeretem pl. a szimbolizmust, mert nekem az nem költészet, hogy szétesett állapotban papírra hányom, ami kijön belőlem. Az életben általános elv lehetne, hogy mindig gondolkodva kell cselekedni. Legalábbis sztem. Az a míves munka.
Egy verset pedig nem tudok úgy megírni, hogy nagyon bennem van egy érzés. Inkább utána, amikor már letisztáztam magamban, és gondolkodva formába tudom önteni. Az se én vagyok már, hanem egy valamikori érzésem, amiből azért írok verset, hogy valami szépet alkossak. Vannak olyan verseim, amiket nem is valós érzések alapján írok, lásd pl. a VERSeny-ben az egyetlen versem eddig. Attól még nem rosszabbak, mint a többi. |
|
A hozzászólás:
 |
Mumu
2002-12-11 13:41:47
|
2868
|
Flaubert mondta,az a fontos mennyit tudsz kihuzni egy muvedbol,mennyire vissz ra a szived..
|
|
Előzmény:
 |
Mab királynő
2002-12-09 15:22:43
|
2862
|
| Miután 2 óra alatt megalkotok egy ekkora verset (leírok 8 sort, és kihúzom a felét), további fél óra a cím. Utána tetszik 5 percig, aztán a 6. percben már szarnak látom.:) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|