Megdöbbenve olvastam a Nemzeti Sport 2002. október 4-i számában a Heti Ötös 4. körkérdésére adott válaszokat (5. p.). Itt Szieben László újonnan megválasztott ligaigazgató azon tervéről nyilatkoztak igen szkeptikusan a megkérdezettek, hogy a futballban is nemzetközi összefogással kéne fejlődési pályára állni, miként azt a kosárlabda és jégkorong is tette. Megdöbbenésem nem is igen ennek a ténynek szólt, hanem inkább annak, hogy egynek sem jutott eszébe a segítségét felajánlani legalább a tervezéshez és a komoly megfontoláshoz.
Nos, szerintem is ez az egyetlen útja a kilábalásnak, és erre nézve egy koncepcióm is van. Ezt szertném nyilvános vitára bocsátani, nagyon érdekelne szurkolótársaim véleménye is a dologról.
Mire való egy professzionális sportbajnokság?
Pénztermelésre. Lehetőséget kell biztosítania a résztvevői számára, hogy közösen és önállóan értékesíthető szolgáltatásokat nyújtsanak a célpiacaiknak: 1. a szurkolóknak sportélményt, valamint azonosulási és fogadási lehetőséget (totó, tippmix), 2. a médiá-nak nézettséget/hallgatottságot/olvasottságot, ezáltal reklámbevételt hozó eseményso-rozatot, 3. a gazdaság szereplői számára reklám/propaganda lehetőséget. Az értékesített szolgáltatásokból és termékekből (mez, sál, csecsebecse) a tagoknak nagyobb árbevételt kell tudni realizálni, mint a kiadásaik. További feladata a nemzetközi sportüzlet (UEFA) számára válogatóként szolgálni.
Mi valósul meg ebből itthon?
A magyar professzionális futball-bajnokságot nem közvetíti kereskedelmi rádió- vagy tv-csatorna, a nyomtatott sajtó nem foglalkozik vele érdemi terjedelemben. A versenyszféra szereplőivel üzleti alapon kötött reklámszerződés nem általános, többnyire közvetlen ma-gántőke vagy állami/önkormányzati tőke finanszírozza a működést. A sportfogadás be-vételéből nem részesedik, a klubok merchandisig-bevétele a teljes árbevétel 1-5%-a. A bajnokság sokéves nézőátlaga 4000, de idén előfordult, hogy 150 néző volt egy dobogós csapat hazai mérkőzésén. Egy nemzetközi mérkőzésen (FTC-Stuttgart) úgy volt teltház egy hétköznap esti meccsen, hogy 2 meccsre kellett jegyet venni, de hétvégén a hazai rivális ellen félház sem volt az összes eladott jegy ellenére...
Mi az eredménye mindennek?
Mo-on az elmúlt 5 bajnokságban 18 egyesület indulhatott az első osztályban, de min-dössze 8 olyan akad, aki mind az 5 idényt az élvonalban tölthette. A szóban forgó 18 klubból 4 (Nagykanizsa, Vác, BVSC, Tiszakécske) azóta már a másodosztályból is eltűnt, az eddig stabilan elsőosztályú 8-ból 1 (Kispest) valószínűleg idén mondhat búcsút, 1 pe-dig (Dunaferr) a csőd szélén áll, ill. politikai döntés függvénye a stabilitása. Marad 6 stabil klub, a többiek csak lifteznek, míg az éppen aktuális megváltó pénze el nem fogy; jelenleg 4 klub fizetésképtelen a játékosai felé az élvonalban! Következtetés: ma Mo-on nincs realitása 12 csapatos elsőosztálynak, és pláne nincs egy 32 csapatos professzionális rétegnek.
Mi az Interliga?
Az Interliga egy olyan közép-európai liga volna, melynek fő funkciója a kis nemzeti baj-nokságok kiváltása egy olyan közös ligabajnoksággal, ami lehetőséget ad az életképes kluboknak egy valóban üzletileg működő bajnokság létrehozására. Távlati célja verseny-képessé válni az 5 nagy európai bajnoksággal (spanyol, olasz, angol, német, francia).
Kik hoznák létre?
A liga létrehozói 5 közép-európai ország (Ausztria, Csehország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) labdarúgó-szövetségei és profiligái volnának, akik saját önálló bajnokságaikat cserélnék le egyetlen közös ligabajnokságra. Ez a bajnokság tehát nem a ma is működő jégkorong Interligához hasonló párhuzamos bajnokság lenne, nem is valamiféle rájátszás a nemzeti bajnokságok fölött, hanem a nemzeti bajnokságok helyébe lépő nemzetközi bajnokság. Ennek bajnokán kívül a nemzeti szövetségek nem avatnának önálló nemzeti bajnokot.
Miért pont ez az 5 ország?
Mert a bajnokság indulásakor mind az öt EU-tag lenne (később schengeni határok nél-kül!), kis területűek, szomszédosak, erős történelmi-kutúrális-gazdasági kötődésük van egymáshoz, és közösek a futballhagyományaik (Közép-Európai Kupa, Húsvéti Torna). Ennek az 5 országnak együttes demográfiai és gazdasági lehetőségei már megközelítik az európai nagyhatalmakét (36 milliós piac; 3 db milliós nagyváros, városonként 2 nagy-csapattal; 8-10 regionális sztárcsapat milliós/sokszázezres szimpatizánstáborral, stb.). A többi lehetséges partner közül a lengyelek túl nagyok ilyen közösködéshez, a jugoszlá-vok, horvátok és románok meg túl zűrösek, velük nem volna előrevivő társulni. Mindeze-ken felül a kimaradtak a távolságokat is nehezen kezelhetővé tennék (Bukarest-Prága 1300 km, Varsó-Split 1400 km – összehasonlításul: Debrecen-Prága 744 km, Budapest-Amszterdam 1400 km).
Mik az Interliga alapelvei?
A liga állandó létszámmal alakulna, és magába foglalná a térség valamennyi jelenlegi elsőosztályú klubját (60 db), valamint törekedne a meghatározó másodosztályúak in-tegrálására is. Többszintes bajnokságot hozna létre tagjai számára 18+18+3x16-os rendszerben, tehát összesen 84 tagja volna. A 84-es létszám állandósága mellett a liga nyílt volna, azaz létezne belőle kiesés, és volna lehetőség bejutásra. Bejutás a színvonal védelme érdekében kizárólag osztályozóval történhetne, automatikus helycsere nem lé-tezne.
A bajnokság tétje a résztvevő szövetségek európai kupaindulási jogainak elnyerése vol-na, melyet az alapítók oly módon „dobnának a közösbe”, hogy azt a bajnokságban nem-zetiségtől függetlenül lehetne elnyerni. Értelemszerűen csak a bajnokságban szerezhető kupahelyek számítanának ide, a nemzeti kupasorozatra jutó, a fair play-versenyben vagy az Intertoto-kupában szerzettek nem. A kupagyőztesnek járó UEFA-kupa helyet továbbra is az önálló nemzeti kupák megnyerésével lehetne megszerezni, az Intertoto kupába is minden szövetség függetlenül nevezhetne csapatokat, és a fair play-versenyben szerzett kupahely is szövetséghez kötődne, csak azonos nemzetiségű csapatnak volna kiosztható.
Fontos alapelv, hogy az egyes osztályokban való indulás joga klubokhoz kötődő volna. Ha tehát egy klub pl. licenszproblémák miatt kihullana, nem az utána jövő leg-jobb azonos nemzetiségű jutna a helyére automatikusan, hanem az egész mezőny tolód-na feljebb, és az érintett ország csak a harmadosztályban tölthetné ki új klubbal a kapott keretszámát. Ugyanez történne abban az extrém esetben is, ha egy ország minden kép-viselője első- vagy másodosztályú volna, és így másodosztályból kerülne ki a kiesője. Ek-kor a klub az osztályozón sikerrel szerepelve megtarthatná másodosztályú tagságát, elbukása esetén azonban a feljutó csak a harmadosztályba nevezhetne.
Hogyan osztanák el a helyeket az alapítók között?
A 84 állandó hely elosztásának alapját az UEFA ötéves országrangsora szerint kiosztott európai kupahelyek száma és súlya adná, mely gyakorlatilag az Európában elfoglalt ranghely leképezése.
A BL-helyek súlya az UEFA-kupás helyek 1,5-szerese volna, a nemzetenkénti súly képlete egyszerű:
BL-helyek száma x 1,5 + UEFA-kupa helyek száma
Összes BL-helyek száma x 1,5 + összes UEFA-kupa helyek száma
Az egyes nemzeti súlyok, és ezek összegének arányosítása adná a 84 helyből járó helyek számát.
Pl. Csehország „közösbe dobott” kupahelyeinek száma 2 BL-hely + 1 UEFA-hely, az ezért járó súly 2x1,5+1= 4. Az összes résztvevő súlyainak összege 7x1,5+6=16,5. Ebből ki-számítható, hogy a cseheknek 4/16,5=0,24 hányad jár a 84 helyből, azaz 0,24x84=20 hely. A teljes tábla így nézne ki:
BL-helyek
száma UEFA-Kupa
helyek száma Nemzeti
súly Nemzeti
részesedés Ligahelyek
száma
Csehország 2 1 4,0 0,24 20
Ausztria 2 1 4,0 0,24 20
Szlovákia 1 2 3,5 0,21 18
Magyarország 1 1 2,5 0,15 13
Szlovénia 1 1 2,5 0,15 13
Összesen: 7 6 16,5 84
Változat:
A fenti elosztási rendszer hibájául sokan felróják, hogy túságosan elitista, nemzeti nagy-csapatok építésére ösztönző. Ez a jellege abból fakad, hogy kizárólag az UEFA ranglistája alapján osztja a helyeket, noha az nem egy ország labdarúgásának általános gazdasági erejét jelzi, hanem néhány nemzetközi kupában szereplő klubét. Szélőséges esetben te-hát 1-2 nagy klubbal aránytalanul magas részesedéshez lehet jutni, illetőleg azok nélkül aránytalanul alacsonyhoz. Példa erre Magyarország és Szlovénia azonos részesedése, holott Mo-n a nagyvárosok számából eredően nyilvánvalóan több jó gazdasági lehetőségű klub van. Ennek kiküszöbölésére készült ez a változat:
Az elosztás alapja a piacméret és az UEFA ötéves országrangsora alapján kiosztott euró-pai kupahelyek száma és súlya. Először minden résztvevő országhoz a piacának (lakos-ság létszáma) minden kitöltött egymilliója után egy helyet allokálunk, és a maradék helyeket osztjuk el a fenti súlyozásos alapon.
Lakosság
(M fő) Piacméret-
járadék Eredmény-
részesedés Eredmény-
járadék Ligahelyek
száma
Csehország 10,3 10 0,24 12 22
Ausztria 8,0 8 0,24 12 20
Szlovákia 5,6 5 0,21 11 16
Magyarország 10,1 10 0,15 7 17
Szlovénia 2,0 2 0,15 7 9
Összesen: 45 49 84
Hogy nézne ki a bajnoki rendszer?
A bajnoki osztályokba a csapatokat kezdetben úgy osztanánk be, hogy minden ország azonos esélyt kapjon a közösbe dobott kupahelyeinek visszanyerésére. Ennek érdekében első évben minden ország a kupás helyeinél eggyel több csapatot indíthatna az elsőosztályban. Ez jelenleg így nézne ki:
BL-helyek
száma UEFA Kupa-helyek
száma Csapatok
száma
Csehország 2 1 2+1+1= 4
Ausztria 2 1 2+1+1= 4
Szlovákia 1 2 1+2+1= 4
Magyarország 1 1 1+1+1= 3
Szlovénia 1 1 1+1+1= 3
Összesen: 7 6 7+6+5= 18
Ugyanezt a módszert követné a másodosztály öszeállítása, csak itt a magyarok és szlo-vákok kvótát cserélnének, mert e két ország kupahelyeinek száma ingadozó (tehát 4 cseh, 4 osztrák, 3 szlovák, 4 magyar, 3 szlovén = 18 klub). A maradék klubok harma-dosztályba sorolva vágnának neki az Interligának.
A háromcsoportos harmadosztály besorolása földrajzi alapon történne Északi, Déli és Keleti csoportokba. A besorolás minden év elején nevezéskor történne, a résztvevők egymástól számított földrajzi távolsága alapján, azzal az igénnyel, hogy minél keveseb-bet kelljen utazni. A közös bajnokság harmadosztálya alatt már nemzeti szinten rendez-nék a bajnokságokat a helyi szövetségek, olyan szisztéma szerint, ahogyan akarnák.
Kezdetben tehát minden ország minden osztályban közel azonos mértékben képviseltet-né magát, de mivel a feljutás/kiesés rendszere ugyanúgy működne, mint minden normá-lis bajnoki rendszerben, ez az évek során valós erősorrendbe rendeződne.
A bajnokság végén az első- és másodosztály 3 utolsó helyezettje nemzetiségtől függetle-nül kiesne eggyel alacsonyabb osztályba, míg a másodosztály dobogósai és a harma-dosztály csoportgyőztesei szintén nemzetiségtől függetlenül feljebb léphetnének. A harmadosztály kiesőinek kiléte attól függne, hogy a legfrisebb UEFA-rangsor szerint ka-pott európai kupahelyek számarányában elosztva melyik nemzet hány helyet kapna a 84-ből az új évadban. Általában ezek a számok nem nagyon változnak, így a korrekció való-színűleg ritka esemény volna, de elképzelhető. Változás nélküli esetben nemzetenként a 3-3 leggyengébb eredményt elérő klub kényszerülne osztályozóra azon klubok ellen, akik erre jogot szereznének a nemzeti szövetség bajnoki rendszerében. Létszámkorrekció esetén nyilván többletfeljutónak, vagy többletkiesőnek kéne helyet biztosítani . Az alap-szabály csak egyet mondana ki: nem létszámkorrigáló esetben kizárólag osztályozó során lehetne az Interligába indulási jogot szerezni, automatikus feljutás a színvonal védelme érdekében nem volna lehetséges.
Mit kockáztatunk?
A jelenlegi NB I nem tölti be a professzionális bajnokság szokásos gazdasági funkcióit, lsd 2. pont. A nemzetközi sportéletbe bevonást szintén nem képes biztosítani, mert 15 éve nem élte túl magyar csapat a 2. fordulót az UEFA kupában, a BL főtáblájára pedig csak egyszer jutottunk a történelme során. Alig játszunk nemzetközi tétmeccset, hazai gettó-ba záródott a futballunk! Idén 3 csapatunk összesen 16 mérkőzést játszhatott az európai kupákban, de csak 8-at főtáblán, a többit selejtezőben – ebből 2-t feröeri, 2-t ciprusi el-lenféllel szemben! Olyan szinten szorultunk perifériára a kontinensen, hogy gyakorlatilag már elszakadtunk attól! A globálisan vett labdarúgásunk szempontjából már mindegy, hogy kijut-e 1-1 csapatunk a nemzetközi porondra vagy sem, mert nem vagyunk köl-csönhatással egymásra. Mi NEM vagyunk része az európai futballnak, pedig a jó irányú fejlődés alapja a folyamatos visszacsatolás vétele, elemzése, és annak alapján orientáló-dás kellene legyen.
Nem mellesleg: ha a legjobb csapatunk bejut az első 7-be, már visszanyerte a közösbe dobott BL-helyünket. Ha a második legjobbunk bejut a 8-13 közé, már visszanyerte a kö-zösbe dobott UEFA-helyünket is. Ezek azért nem teljesíthetetlen célok egy 18-as me-zőnyben…
Mi nyerhető szakmailag?
Az Interliga első 2 osztályában induló MINDEN csapatunk játszhatna 28-30 nemzetközi tétmérkőzést. Ez 7 csapatnak adna lehetőséget, szemben a kockáztatott 2 európai kupa-hellyel, és még a maradék 6 csapatunk is közös regionális harmadosztályba jutna külföl-diekkel. Összesen 13 csapatunk játszhatna együttesen 322 (!!) (=3x30+4x28+6x20) nemzetközi tétmérkőzést egyetlen idény alatt! Nemzetközi tapasztalatokhoz jutnánk élesben! Testközelből látnák a játékosok más országok erőnlétét, tempóját, futómennyi-ségét, taktikáját, stb-t!!!!
Mi nyerhető gazdaságilag?
Minden fordulóban 5 ország TV-i közvetíthetnék (összesen akár 10 csatorna: 1-1 szabad sugárzású, 1-1 kódolt) a 9 mérkőzést – vagy 18-at, hiszen itt értékké válna a másod-osztály is! Mivel mindenki a sajátjait közvetítené, valószínűleg 8-10 csapat is képernyőre kerülne fordulónként, megemelve a mez- és táblareklámok értékét. Az összefoglalókat szintén 5 országban értékesítenék, hiszen mindenhol követnék a bajnokságot, amiben csapataik érdekeltek. Ez a BL mintájára szervezhetővé teszi a sorozatot, magas áron, központilag értékesített reklámjogokkal, egységes imázzsal, stb.
Miért volna az Interliga vonzó a cseheknek és osztrákoknak?
A régió többi nemzeténél erősebb labdarúgással rendelkezőkként számukra az jelentene igazi előnyt, hogy minden résztvevő ország bedobná a közösbe az európai kupahelyeit, amit nemzetiségtől függetlenül lehetne elnyerni. Ha érvényesíteni tudják anyagi és szakmai fölényüket, az „oktatásért” cserébe további csapataikat juttathatják BL-lehetőséghez. Emellett az előző két pontban kifejtett szakmai és anyagi előnyök még náluk is előnynek számítanak.
Nem tiltaná-e az UEFA a közös bajnokságot?
Az UEFA valóban meggátolt korábbi hasonló kezdeményezéseket, de a G14 tervezett bajnokságát azért nem lehet az Interligával összehasonlítani, mert ők jól működő nem-zeti bajnokságokat, és az UEFA tornáit tették volna tönkre a közös bajnokságukkal. A mi regionális ligánk célja éppen a G14 fenyegetése miatt kialakult európai kuparend-szer hatásainak kompenzálása, hiszen a kiszorított kis országok csapatai elszakadtak a nemzetközi mezőnytől.
Ezek belső piaca, gazdasági lehetőségeik nem elegendők nemzetközi szintű klubok felnö-vésére, a nekik jutó kupaszerep pedig nem ad lehetőséget a saját és a nemzetkö-zi színvonal összemérésére (alacsony nemzeti kvóták a kupaindulók számában, többszintű selejtezők, kiemeléses sorsolás, stb.). Mindenki beláthatja, hogy szakmailag értelmetlen egy sorozatban pl. az Újpestet egy feröeri csapattal selejteztetni, majd ki-emeléses sorsolás után a PSG-vel játszatni, mert semmilyen információt nem kapunk a felkészültségéről.
Az UEFA a G14-gyel való egyezkedés közben önmaga hozta a kisebb tagországait lépés-kényszerbe, de megnyugtató önkorlátozó rendelkezésként szabályba iktatható, hogy egy nemzet akkor sem indíthatna több csapatot európai klubtornákon, mint az UEFA-rangsor első helyezettjei (4 BL+2 UEFA), ha azt egyébként helyezések alapján elnyerné.
Nem sok-e 7 csapat a BL-be, 6 az UEFA-kupába egy bajnokságból?
Most is ennyi indul ezekből az országokból összesen, ebben nem volna változás. Az euró-pai kupákba nevezés jogát az UEFA eleve az egyes nemzeti szövetségeknek osztja le, nem pedig bajnokságokra, tehát ebben az esetben egy bajnokságról, de 5 különböző kvótáról van szó. Az Interligával azonban minőségi cserét nyerhet Európa, hiszen garan-táltan a térség legjobbjai jutnak a kupák közelébe, a lehetőségek szerint emelve azok színvonalát.
Az országok külön kvótájának megtartása éppen azért fontos, hogy ne veszítsünk lehető-séget a mai szinthez képest. Az Interliga fő szerepe nem az volna, hogy selejtez-zen az európai sportüzlet számára, hanem az, hogy életbenmaradási lehetőséget nyisson a kluboknak a piac kibővítésével, és szakmai visszacsatolá-sokra adjon lehetőséget nemzetközi mérkőzések rendezésével.
A nem elsőosztályba besoroltakat évekre kizárjuk az európai kupákban indulás lehetőségéből?
Nem! A nemzeti bajnokságok megszűnésével a nemzeti kupasorozatok érintetlenül megmaradnának, ahol továbbra is lehetne helyet szerezni az UEFA-kupába. Ezenkívül angol és francia mintára az egyik UEFA-kupás hely feláldozásával lehetőséget tudnánk teremteni a többieknek, hogy egy Liga-kupában is európai színtérre jussanak. Ebben az Interliga minden klubja indulhatna (84), és a győztes az összedobott UEFA-helyekből nyerne el egyet. A mezőnyt úgy lehetne kupaszisztémára formázni, hogy a harmadosz-tály leggyengébb 40 klubja selejtezőt vívna, majd a győztesek kiegészülve a maradék 8 harmadosztályúval, és a felsőbb osztályok tagjaival (20+8+18+18=64) folytatnák a küz-delmet. Innentől kiemelés és nemzeti megkülönböztetés nélküli sorsolással haladna to-vább a sorozat a szokásos kupaszabályok szerint.
Megjegyzés: mivel az elsőosztályú klubokból 12 (7 BL+5 UEFA) a bajnokságból szerez-hetne indulási jogot Európába, a nemzeti kupákból és a Liga-kupából nagy valószínűség-gel alsóbb osztályúak jutnának lehetőséghez.
Kik kerülhetnének be az Interligába?
Az Interliga az őt létrehozó nemzeti szövetségek hatáskörébe utalná a nekik allokált lét-számú résztvevő klub kijelölését, és nem szólna bele a kiválasztás módszerébe sem. Elő-írna ugyanakkor olyan irányelveket, amiknek betartása az Interliga stabilitását szolgálná. Ezek legfontosabbika a kiegyensúlyozottság és megbízhatóság előtérbe helyezése, ezért ajánlanák pl. a kijelölés alapjául hosszabb időszak (elmúlt 5 év) elsőosztályú szereplését venni. Maximálisan megpróbálna ezenkívül megfelelni az UEFA előírásainak és irányelvei-nek is, és magáévá tenné azokat, előírná pl. tagjai számára a klublicensz megszerzését.
|