Alomhajos!
Te rendszeresen úgy lépsz fel, mint az igazság, az etika, a jólneveltség, az erkölcs letéteményese. És göcsölsz, hogy nem ismernek el ilyennek téged, nem akarod elfogadni.
A baj ott van, hogy az emberek többnyire megérzik, van-e ember a görcsölés mögött. Te meg előbb-utóbb mindig leszerepelsz.
Sőt, olykor megérzed, hogy leszerepeltél egy számodra értékesnek tartott ember előtt, ekkor begörcsölsz, és attól kezdve engesztelhetetlen leszel irányában, bekeményítesz, mert nem is vagy képes más lenni (eszed, műveltséged nincs megérteni, ismert sémák ezek, miknek ki vagy szolgáltatva, kényszeresen teszed ostoba, makacs dolgaidat).
Nálam is leszerepeltél. Leszerepeltél emberként, hívőként (benned semmi istenfélelem, semmi megbecsülés nincs a más hiten levők iránt, ezt velem nagyon súlyosan eljátszottad), leszerepeltél életedet tekintve, értékítéletedet, erkölcsödet, tisztességedet tekintve (még te szóltál meg dolgos, terheket vivő embert, ki csak magadra nézve, magadért gyümölcstelenül éled világodat be-berúgva, dohányozva könnyedén).
Szeretnél egyéniség lenni, és mivel kicsi vagy, felfújtad magad. De többeknél kidurrantál. És gyűlölsz pl. engem, hogy ezeket neked meg mertem írni. De nem én kezdtem ám, csak annyit kezdtem, hogy tagadtam, hogy ugyanabban az istenben hinnénk. Kettőnk balhéja ebből nőtt ki, igaz, már jóval előbb megbuktál, nem véletlenül tagadtam meg a hitbeli közösségemet veled oly határozottan.
Szóval valahogy nem fogadják el az értelmesek (szerintem) a te mércédet, véleményedet arról, mi a jó, mi a rossz. Ha te írsz persze valami rosszról, gondolod, már te vagy az igazság hirdetője, meghatározója? Nem, barátom! Ha te ugyan írsz is jót, te leszerepeltél. Tudod, ha Kis Miska rájön, hogy 2+2=4, attól még nincs alapja arra, hogy ezt a tételt róla nevezzék el, bírónak, érettségi elnöknek sem fogják meghívni.
A te tisztességed, egész emberséged csak egy szerep, egy erőlködés, egy magadválasztotta sémáknak való megfelelni akarás, vagy az ezekért való görcs. És amiért oly fontos neked, hogy úgy elfogadjanak, ahogy te szeretnéd, és mert igazán senki nem vesz komolyan, olykor teljesen elborulsz. És vaknak nevezed azokat, akik nem törődnek a te igyekezeteddel, úgy állítod be, mintha nem vennék észre szándékaidat. Dedós vagy, mint Kis Miska, aki szeretné az összeadás mikéntjét meghatározni, de a kutya se kíváncsi rá.
Sokat írsz ilyen ködös-homályos érdekekről. Hogy azért nem táncolnak úgy, ahogy te fütyülsz. Ez téveszme, ebbe nagyon ne éld bele magad, mert kifejlődve visszafordíthatatlan elmeállapot lehet az eredmény (szerintem vastagon benne vagy más most is).
A talira márcsak kedvedért is elmegyek, ha tudok, hogy szemedbe nézhessek, mert ekkora felfújt hólyagot, mint te érdemes megnézni.
CSerfa
|