Keresés

Részletes keresés

gyöngyvirág Creative Commons License 2002-11-30 00:13:45 2836
...
Édesanyám kezét
soha nem eresztem,
minden álomban
újra átölel.

Kopárodó fák közt
vörös-sárga őszben
talán valamikor
magához emel.

Határok és falak,
új hálók feszülnek,
hétköznapok sarát
lepheti a dér.

Hófehér világban
világtalan órán
némán ereszkedik
álmaimra tél.

A hozzászólás:
velorex0 Creative Commons License 2002-11-29 23:34:00 2835

/

a mostoha mesék
most elpihennek
lidérces álmokkal
jóllakottan,

nem simít anyám
nyugtató keze sem
hajnal felé
ha betéved,

holott
sorbaállna ő
- ha sírva is -
békés akaratát

keresztülvinné
minden határnál,
mely közénk áll,

oly távol van
könnyes szeme,
sírja is ápolatlan...

oly távol van
kedves hazám.

..

Előzmény:
gyöngyvirág Creative Commons License 2002-11-26 00:30:00 2834
Most a mesék is pihennek,
álmodnak talán velem?
Csak várom az éber álmot,
s fáradt pillám nem emelem.

Bezártam szavaimat
fényből szőtt képekbe,
bezártam képeimet
merengő versekbe.

Képeim szólni vágynak,
szavaim élni félnek.
Ködös hajnali fényben
majdnem elhal az ének.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!