|
|
 |
nightwish
2002-11-26 14:22:00
|
119
|
| Igen, visszaolvasva láttam, hogy kicsit félreérthetô. Nem arra gondolok, hogy szuicid vagy önsorsrontó hajlamai lettek volna – ha így lett volna, valószínűleg más életpályát fut be, elsôsorban rövidebbet, hogy mást ne is említsünk –, hanem arra, amit a késôbbiekben részlezetek: öreg volt, magányos, megrokkant az egészsége. Ha valaki ilyen állapotban van, nagyon is könnyen elképzelhetô, hogy maga ellen fordítja a fegyvert. Fôleg, hogy hangsúlyozottan nem akart hazamenni, tehát nem várt arra, hogy visszafogadják (errôl a levelei árulkodnak), és hogy úgy érezte: munkáját lényegében elvégezte, tehát nincs már semmi igazán lényeges, ami "maradásra" bírhatta volna. |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2002-11-26 14:08:17
|
118
|
Érdekes és elgondolkodtató amit írsz, azonban ezt nem értem. Mire gondolsz itt?
"de szerintem tökéletesen illeszkedik Wass karakteréhez az öngyilkossági verzió" |
|
Előzmény:
 |
nightwish
2002-11-26 13:48:17
|
117
|
Nem tudhatom száz százalékos biztonsággal, mert nem voltam ott, ugye – mint ahogy egyikünk sem –, de szerintem tökéletesen illeszkedik Wass karakteréhez az öngyilkossági verzió. Ez egyáltalán nem az emigráns léttel függ össze szvsz, hanem az öregedéssel, az elmagányosodással, és a szellemi-fizikai kondíció gyengülésével – aminek következményei emigrációban fokozottan jelentkezhetnek, de a tüneteket az otthonlét sem tünteti el. Állapotának romlásáról Wass A. panaszkodik is az Erdélybe írott leveleiben. Amit akart, lényegében elvégezte. Sem emberi, sem írói nagyságát nem csökkenti az, hogy megölte magát.
Arról nem is beszélve, hogy unalmas, hogy ha bárki egy kicsit is tisztázatlan körülmények között hal meg, rögtön elkezdôdik a spekuláció: nem is lett önygilkos, satöbbi. Persze, Széchenyi sem lett öngyilkos, tudjuk. Nem arról van szó, hogy nem lehet felvetni ezt a kérdést, de ha már megtesszük, tényekkel, nyomozati vagy magánnyomozati adatokkal kéne igazolni. Ez a cikk nem csinál egyebet, mint a levegôbe beszél, és általánosságokat vonultat fel. Mi értelme lett volna megölni egy kilencven éves öregembert, akit x évig nem sikerült eltenni láb alól, aki elvonultan, vidéki magányában élt, és már csak meghalni akart? Többek között erre a kérdésre sem válaszol. És körbejárta e a tett színhelyét, belenézett a rendôrségi jegyzôkönyvekbe, az orvosi papírokba, beszélt azokkal, akik utoljára látták életben, bejárta a környékbeli településeket, hogy kiket láttak mozogni a halála napján, megvizsgálta a diplomácia csatornákat, hányan tartózkodtak diplomata útlevéllel az országban román részrôl? Ez idôbe, pénzbe, rendôrségi, politikai és titkosszolgálati kapcsolatok létesítésébe került volna, de szerintem csak ezek után lehetett volna bármit is felelôsséggel és érdemben nyilatkozni az önmgylkosság vs. gyilkosság kérdésében.
A cikk szerzôje mindezt elmulasztotta, így nem látom kellôképpen alátámasztva az álláspontját. Továbbra is úgy hiszem, hogy Wass A. öngyilkos lett, és még egyszer: sem emberi, sem írói nagyságát vagy hitelét nem csorbítja ez a tény. Sôt, az a csodálatos és elismerésre méltó, hogy ilyen sokáig bírta töretlen erôvel, hittel, lendülettel. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|